„A magát nyilván a mai napig polgárinak valló párt törvénymódosítása értelmében ugyanis a Kehi (még egyszer: kormányzati belső ellenőrzési szerv) »banktitkokat, fizetési titkokat, értékpapírtitkokat, pénztártitkokat és üzleti titkokat is megismerhet«. Hogy miért? Hát mert »a megjelölt titokfajták és a pénztártagok személyes adatainak megismerése közérdekű feladat teljesítéséhez kapcsolódik«.
Ám az egyetlen közérdekű feladat esetünkben egy intézményesített, sikerrel végrehajtott sokmilliárdos köztörvényes lopás technikai részleteinek a lebonyolítása, melynek keretében egy állami szerv szabadon begyűjtheti a magánból az állami rendszerbe visszazsarolt mintegy hárommillió polgár legszemélyesebb adatait, számláit. Ráadásul a Bankszövetség főtitkára szerint a Kehinek ehhez »sem szervezete, sem szakértelme« nincsen. Ez persze semminek nem előfeltétele a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, úgyhogy jön, jön: a bankszámláink feletti Kehi-kontroll, kórházi betegkartonjaink lefoglalása kehis kommandósok által, illetve a DVD-kölcsönzők adatforgalmának lehívása, végül is nem mindegy, ki mit néz manapság.
Hogy aztán a Kehi mit kezd ezekkel a személyes adatokkal? Nyilván felrakja őket a netre. Ez következne legalábbis abból, hogy a lépés »annak a jogos társadalmi elvárásnak teremti meg a jogszabályi alapját, hogy az állampolgárok valós képet kaphassanak arról, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagok befizetéseivel, amelyek járuléknak minősülnek, a pénztárak miként gazdálkodtak«. Hát ha egyszer ez jogos társadalmi elvárás, akkor bizony lépni kell: egy ország nem tud napok óta aludni, sőt Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyenesen forrong amiatt, vajon az ING, az Allianz, az OTP meg a többiek, akiknek a társadalmi kontrolljára tavaly kétharmados mandátumot kapott a Fidesz, tényleg átutalják-e az államnak a visszalépők pénzét, meg egyáltalán, mit csináltak eddig az emberek pénzével? Ami, mint kiderült, egyszerre az övék és az államé.
Na ez itten a másik probléma. Gabi jelentős kihívása: hogyan tartsuk közpénznek az egyéni vagyonokat?”