Politikai zárlat

„Ma azonban nem az a kérdés, hogy el tudja-e fogadtatni a Fidesz az alkotmányt (igen), s nem is az, hogy az MSZP a tiltakozásával meg tudja-e akadályozni az alkotmány elfogadását (nem). Sokkal inkább az, hogy a közjogi értelemben feltehetően sikeres alkotmányozás milyen politikai következményekkel jár, kit hoz kedvezőbb és kedvezőtlenebb helyzetbe, s egyáltalán hogyan fogja érzékelni és értékelni a közvélemény a folyamatot, milyen lesz az egész percepciója, látványvilága. Az az igazi tét tehát, hogy a »választói fejek« többségébe mi kerül majd: az, hogy »a Fidesz még csinált magának egy alkotmányt is«, vagy az, hogy »az MSZP már megint kimaradt a nemzeti együttműködésből«.

A pártok döntéshozói tapasztalataim szerint nagyon is tisztában vannak ezzel, érzik a rájuk leselkedő veszélyeket, nem véletlen, hogy a háttérben már régóta lázas fejtörés és felkészülés zajlik: vajon hogyan lehetne a legkedvezőbb módon kijönni ebből a szituációból.

Ma úgy tűnik, hogy a helyzet kulcsa jelentős részben – de nem kizárólag - a parlament legkisebb pártjának kezében van. Azt tudjuk, hogy a Jobbik minden bizonnyal aktívan részt venne a vitákban, az MSZP pedig – bár láthatóan nem teljesen egységes még ebben - nagy valószínűséggel inkább teljesen kívül maradna. Amennyiben ez a szándék marad tavaszra is, az LMP viselkedése eldöntheti a kérdést: ha az MSZP-vel együtt kivonulnak, a Fidesz egy hónapon keresztül a Jobbikkal kettesben tárgyal az alkotmányról - ettől a látványtól okkal tart a kormányoldal. Ha azonban az LMP részt vesz az alkotmányozásban, s esetleg még néhány módosítója be is kerül a végső szövegbe, az egész folyamatot elutasító MSZP rekeszti ki magát szimbolikusan – ettől a látványtól pedig a szocialistáknak fájhat a fejük. Nem kell hozzá sok ész, hogy belássuk: az LMP tavaszi döntése – amit persze a többiek viselkedése is befolyásol majd - saját sorsára és az egész folyamat megítélésére, látványára is jelentős hatással lehet.”