Partiharcok

„Napestig sorolhatnánk a West Balkán-ügy azon szereplőit, akiknek semmiféle jogi felelősségük nincs a történtekben, ám szerencsés esetben megelőzhették volna a bajt, ha a közösség és a jogállam feltétlen és állandó szolgálata vezérli őket munkájuk során. Most viszont már a mindenekfeletti kemény rend megteremtése áll a célpontban.

A Belügyminisztérium máris előkészíti a vonatkozó rendeletet, amely leginkább otthon maradásra ösztönözné a 18 éven aluliakat. Ezzel gyakorlatilag közterületekre, valamint illegális partikba küldené őket. Egyébiránt apokaliptikus vízióról szó sincs: a kormány nem rendel el kijárási tilalmat a fiataloknak. Csakhogy a rend jelszava indokolhatatlan döntések sorozatát szülte már a ciklusban: rendőrök toloncolják ki a hajléktalanokat az aluljárókból, a kukázók pénzbüntetést kaphatnak, amiért kenyérhéj után a szemétben túrnak, a médiumok szankcionálhatók, ha rongálják a közerkölcsöt, és hamarosan a börtön ablakán sem lehet büntetlenül bekiabálni az utcáról. Iskolákat úgy igyekeznek vonzóvá varázsolni, hogy rendőrök vadásznak a lógó kölykökre a bevásárlóközpontokban.

A társadalom minden ál és valós problémájára a szigorítás, a szabályozás a válasz. A döntések egyszer sem a szabadság felelősségének számonkérését célozzák. Pedig nem a buli, a zene, a koktél, pláne a szex ölt meg három fiatal lányt a Nyugati téren, hanem a felnőtt felelőtlenség.”