„Dicsérjük meg a miniszterelnököt: a Nándorfehérvári terem remek választás volt, kétharmados többséggel. A dolgozószobát három oldalról árasztja el a fény, és ha a terem ura nem akar a napba nézni, akkor a falon Hunyadi János történelmi jelentőségű (bár sajnálatos módon csupán átmeneti) győzelmének monumentális ábrázolása inspirálhatja. Mindenekelőtt arra, hogy neki, a kései utódnak ugyanolyan erővel és eredményességgel kell harcolnia a balliberális hódítók ellen, akik piti és kisstílű módon nokiás dobozokban próbálták meg széthordani a hazát, mialatt a miniszterelnök harcostársai jót szórakoztak a doboz méretén. Eljöhet még az az idő is, amikor a déli harangszó nem a nándorfehérvári győzelemnek szól majd, hanem a balliberális nemzetárulók új alkotmányba foglalt megsemmisítésének. De ha mégsem, ott látható a másik falon Mátyás királlyá választása, és ha egy Hunyadi trónra kerülhetett, miért ne kerülhetne új kormányfői székbe az örökös miniszterelnök?
Na ugye. Lesznek persze bizonyára olyanok, akik a maguk kicsinyes irigységével nagyzolásnak fogják tartani a Nándorfehérvári terem átalakítását miniszterelnöki dolgozószobává. Holott a miniszterelnök már uralkodásának első négy évének vége felé kívánatosnak tartotta a magyarság gazdasági életterének növelését, oly módon, hogy egyesítjük azt a határon túli magyarok gazdasági életterével. Akkoriban a balliberális lélekmérgezők nem átallottak értetlenül, sőt felháborodva a náci szóhasználatra utalni, mire a miniszterelnök azt válaszolta nekik, hogy az élettér kifejezés annál sokkal korábbi, vagyis rossz az, aki rosszra gondol. Meg hülye is. Szijjártó, örökös szóvivő arra a kérdésre, hogy mibe került az átalakítás, csupán annyit közölt, hogy olcsóbb volt, mint ha a miniszterelnöknek a parlament épületén kívül kerestek volna helyet. Nem megmondta Orbán Viktor, hogy spórolnak, de nem lesznek megszorítások?”