„A mellény-gate nem elég sem a Jobbiknak, sem parlamenti padszomszédjainak. A szocialistáknak. Utóbbiak, mivel semmilyen, az ország életét meghatározó kérdésre nincs értelmezhető válaszuk (persze a megszorítások folytatásán túl), szinte imádkoznak, hogy valakit lefasisztázhassanak. Hogy rasszistát és antiszemitát kiálthassanak Budapesttől Brüsszelig, hogy újabb vádiratot írathassanak a Paul Lendvaikkal. A célpont természetesen nem a Jobbik, a radikális párt ürügy. A szocialisták a kormányt fúrnák, mert érdemben támadni nem tudják.
A Jobbik problémája a jelek szerint hasonló. Ha szakértőiket kérdik az ország problémáiról, az ő megoldásaik nem sokban különböznek a kormányétól. Ez viszont aligha indokolja létüket választóik előtt. Tudatosan, PR-fogásként, de újra és újra előveszik a cigány- és zsidókártyát. (...)
A cigányozás után aztán a Jobbik elnöke a magyar–izraeli felső szintű találkozókból vonta le azt a következtetést, hogy elkezdődött az ország zsidóknak való kiárusítása. A Völkische Beobachter viccrovatából merítő képviselőtársa pedig beszólt a mikrofonjával bajlódó külügyi államtitkárnak, hogy »mi van, nem találod a kipádat?« Tegnap aztán hasonlóan mély szakmaisággal Orbán Viktor kairói látogatását kérték számon a magyar diplomácián, mondván, ezzel Mubarak utolsó csatlósává váltunk… A Bem téren joggal lehettek büszkék magukra: egyszerre arab-csatlós és Izrael-bérenc külpolitikát tudnak vezényelni.”