Közép-európai irány

„A mai közép-európai célok nem szorulnak magyarázatra. Az unióban az úgynevezett »új csatlakozók« saját bőrükön érezhetik a »régiek« törekvését e térség háttérbe szorítására. A másodhegedűs szerepből való kilépés az együttműködés hatékonyabbá tételével olykor nyílt rosszallást is kiváltott a kontinens nyugati felén. Éppen ez jelezte az egységes fellépés helyességét. A legnagyobb »elismerést« a négyek súlyát illetően a francia elnök egy korábbi intése jelentette, miszerint a V4 ne csináljon rendszert az EU-csúcsok előtti egyeztető találkozásaiból.

Nicolas Sarkozy közölte, ha a visegrádiak rendszeresen összeülnek az uniós tanácskozásokat megelőzően, az »további kérdéseket fog felvetni«. Az EU másik »mindenhatója«, Németország tegnap kancellárja révén képviseltette magát az ünnepi csúcstalálkozón, ezzel is cáfolva azokat a félelmeket, amelyek szerint egyfajta politikai törésvonallá erősödhet a bizonyos projektekben a balti államokkal, valamint Romániával is kiegészülő, az unión kívüli Ukrajnát, illetve Horvátországot stratégiai partnerként kezelő, de alapvetően lengyel motorral működő visegrádi négyes és a »régi« uniós tagállamok közötti érdekellentét.

A visegrádiak ma egy olyan észak–déli irányú együttműködést képviselnek, amely az energetikai, infrastrukturális vagy a határ menti közös projektek révén egy új irányt diktálnak Közép-Európában.”