„Szili Katalin esete valamivel bonyolultabb. Vele azért »piszkoskodott« – Lamperth Mónika visszavont szavai ezek – Gyurcsány Ferenc szinkronhangja, húga és baráti köre, mert az egykori házelnök elfogadta Szájer József felkérését az alkotmány-előkészítő bizottságba. Ahogy az egy ilyen személyeskedésig fajuló vitában lenni szokott, előkerül egy csomó régi ügy, amit eddig tagadtak, vagy színeztek balról, most pedig kész tényként, sőt hivatkozási alapként szerepelnek itt. Ám visszamutogatás helyett nézzük a jövőt, az amúgy is olyan progresszív dolog. Szilivel most van a grémiumban egy baloldali, ami a mai baloldaliak szerint nem korrekt, sőt árulás. De hát mit is értünk 2011 Magyarországán baloldal alatt? Magánnyugdíjpénztár mellett kardoskodó marxistákat? Nyugatosságról ordibáló ex-MDP-tagokat? Alapértékeiket húsz éve kereső, de pozícióikból elmozdíthatatlan apparatcsikokat? Igazságot tenni nem itt és nem mi fogunk, hiszen ha jobboldaliak határozzák meg, hogy milyen legyen a baloldal, akkor abból rendre egy jobboldali párt sül ki, másrészt van fóruma a »kib..szott jó« (értsd: dögunalmas) dolgozatoknak, amelyek a modern, szexi magyar baloldal körvonalait adják meg.
De azt bízvást kijelenthetjük e viták kapcsán is, immáron sokadjára: ha van is magyar baloldal, az nem az MSZP környékén keresendő jelen pillanatban. Az Ügy ugyanis ma már nem értékek és elvek halmaza, hanem a Párt maga, és aki ennek ellenszegül, az pillanatokon belül a körön kívül találja magát, hazátlanként és árulóként. Ahogy ma a gazda nélkül maradt liberalizmus képviselői is ugyanazt az Ügyet szolgálják, mint a Jókai utcában: saját magukat. De mik is ők, kik is ők és mit is akarnak valójában?”