Évértékelő és még valami

„Imádom a képzavart, ezt a mondatot le kell írnom: késélen táncolás ez: hol a pénzhiány szküllái, hol a hitelválság kharübdiszei között kell hazánk árboca vesztett hajóját elkormányozni a politika és nemzetközi pénzvilág viharos tengerén. (Azért mégiscsak jó a képes beszéd. Esetleg még egy rejtői fordulattal lehetne itt élni.) Szóval nincs sok pénz, ebből kell gazdálkodni. Azonban a kormánynak valóban vannak komoly fegyvertényei gazdasági területen, például az egykulcsos adó, a 10 százalékos társasági adó, stb. Úgy tűnik, be is fog jönni a dolog, hiába puffognak Oszkóék.

Türelem is szükségeltetik, hiszen negyven plusz tizenkettő, azaz ötvenkettő év zsákutcás fejlődése áll szemben az akarattal és vágyakkal, sőt, a társadalmi alapszerkezet megváltoztatása sem lesz meg két perc alatt.

Van viszont két olyan elem, amiben bizony nem a régi magyar rákfene, vagyis a pénzhiány a ludas. Nem is az elmúlt ötvenkettő, vagy esetleg húsz év rossz kompromisszumai, eltorzult szociológiai folyamatai. Ez bizony nem lesz magyarázható semmivel, ha eltolja a történelmi lehetőséget a jobboldal. És a kormányfő említette is. Vizsgáljuk hát meg mik ezek!

Az első kérdés összefügg a pénzhiánnyal. A miniszterelnök a következőképp fogalmazott: a tenyerek viszketése" nem múlt el, sőt a hétről hétre napvilágot látó szélhámosságok miatt mintha inkább erősödne.

Tisztelt miniszterelnök úr! Valóban!”