„Mint az iszlám fundamentalista jelszavakat teljesen nélkülöző, szabadságot, demokráciát, jogokat viszont annál inkább követelő egyiptomi forradalom mutatja, a Közel-Keleten a vallási és a világi diktatúra mellett talán létezik harmadik lehetőség is.
Miközben a nemzetközi hírtelevízióban Hoszni Mubarak lemondása miatt kitört kairói örömünnep képei peregnek, a twitter mikroblogon rövid üzenet jelenik meg. Szerzője Wael Ghonim, a tüntetések kirobbanásában fontos szerepe volt (egy rendőrök által agyonvert fiatal, Khaled Said emlékére létrehozott Facebook-csoport adminisztrátoraként lett ismert). Tíz napig még börtönben is volt. Híressé a kiszabadulása után adott televíziós interjúja tette, elsírta magát a megkínzott fiatalokat mutató bejátszás alatt. Szóval a Tahrír tér hőse azt írja tegnap este, hogy ne nevezzék őt a forradalom arcának, mert minden egyiptomi az volt. Nem is lehetne jobban összefoglalni az egyiptomi események rendkívüliségét. (...)
Egy tanulságon azonban már most illene eltöprengenie a nyugat-európai, amerikai stratégáknak. A Nyugat által tűrt, az Egyesült Államok által támogatott Mubarak-rezsim nemhogy gát lett volna, politikájával inkább olajat öntött az iszlám radikalizmus tüzére. Az elnyomás, a korrupció és a nyilvánvaló külföldi támogatás nyilvánvalóan mindinkább összeolvadt nemcsak az egyiptomi, de a szélesebb arab közvélemény szemében is. Éppen ezért talán itt lenne az ideje mérlegelni a többi autoriter kormányzat támogatásának szükségességét. Mint az iszlám fundamentalista jelszavakat teljesen nélkülöző, szabadságot, demokráciát, jogokat viszont annál inkább követelő egyiptomi forradalom mutatja, a Közel-Keleten a vallási és a világi diktatúra mellett talán létezik harmadik lehetőség is.”