„– Nem csak Alföldi célpontja politikai támadásoknak. A filozófusok elleni vádaskodások önt is foglalkoztathatják, hiszen személyes ismerőse Heller Ágnesnek, Vajda Mihálynak, vagy Tamás Gáspár Miklósnak.
– Mindhármukat olyan gondolkodónak tartom, akik jelentős szellemi teljesítményekkel gyarapították nemzetünk presztízsét, renoméját. Nagyon nem örülök annak, hogy egy olyan rutinvizsgálat, ami nem fejeződött be, olyan helyzetet eredményezhetett, amely alkalmas vezető értelmiségiek lejáratására, velük kapcsolatos előítéletek gerjesztésére, prejudikálásra. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Heller Ágnes a megfelelő pillanatban egy nagyhatású műben mondta ki férjével, Fehér Ferenccel együtt azt a mondatot, amely az újkori magyar történelem egyik legfontosabb tényére világított rá. Egy forradalom üzenete című művükben azt írták: a történelem órája 1956-ban Magyarországon ütött. Heller és TGM nagyon sok állásfoglalása és publicisztikai műve hozzájárult ahhoz, hogy az előző rendszer morálisan, intellektuálisan erodálódott, politikailag, pszichésen meggyengült. És bekövetkezhettek azok a változások, amelyeknek haszonélvezői vagyunk 20 éve. Mellesleg TGM nem is érintett ebben az ügyben, amit furcsállok is. Mármint, hogy őt miért nem tartották »érdemesnek« némi egzisztenciális segítséghez juttatni. Talán azért, mert az elsők közt, sőt elsőként mondta ki nyilvánosan a baloldalon, hogy Gyurcsánynak mennie kell? Sajnálom, hogy ez a vizsgálat túl korán hozott nyilvánosságra olyan tényeket, amelyeket csak egy összegző feldolgozásban és értelmezésben lett volna helyes a nagyközönség elé tárni. Elsietett lépés volt.
– A szavaiból az derül ki, hogy Gulyás Gáborral együtt vallja: több tiszteletet ezeknek az embereknek.
– Magyarország mindig a boszorkányüldözések országa volt. Most, hogy a Szépművészeti Múzeumban beszélgetünk, eszembe jut: ennek a múzeumnak a gyűjteményét egy olyan embernek köszönhetjük, akit egy aljas politikai hajtóvadászat kergetett öngyilkosságba. Pulszky Károlynak szobrot kellene emelnünk itt, a múzeum előtt. Megviselt, hogy mindez arra mutató jel, amit el akartam kerülni. Azt akartam, hogy a magyar kulturális élet ne váljon felizgatott szenvedélyek, nem mindig nemes érzelmek, ideológiai összecsapások színterévé.
– Csatamezővé. Ki miatt?
– Az előző kormányzat elég sok művészt és gondolkodót próbált megnyerni magának, olyan eszközökkel is, amelyeket még nem látunk át. A művészeket, az értelmiséget meg kell szólaltatni és anyagilag biztonságba helyezni, ezt helyesen tették, de azt nem tette helyesen az előző vezetés, hogy ezt egy olyan körre korlátozta, amelyen belül mindez privilégiummá változhatott. Kapják meg az anyagi elismerést a jelentős művészek, gondolkodók, értelmiségiek, ezzel egyetértek. Azonban a díjaknak, pénzosztásnak, sztárolásnak egyazon körön belüli főhősei voltak, egyazon körön belül vált lehetségessé jelentős összegek és elismerések odaítélése. Volt egy kötődés bizonyos értelmiségi körök és az előző kormányzatok között, s egyesek drámaian feladták szellemi függetlenségüket. Ez elfogadhatatlan. Ha arra a kérdésre kell válaszolnunk, miképp lehetséges, hogy egy írótól ma azt kérjék számon, nem adja-e fel a függetlenségét, ha politikai kérdésekről van véleménye… hát ez azért furcsa. Mert vegyünk csak egy példát. Egy vezető író olyasmit mond, ami a napi politikával függ össze és a miniszterelnök szereplésével kapcsolatos pozitív vélemény. Borzasztó dolog, hogy erkölcsi és politikai haldoklásának pillanatában egy miniszterelnök mellé kiáll két jeles író, és az az elemi ösztön sem működik bennük, hogy nem csak erkölcsileg, de taktikusan sem szabadna megengedniük maguknak, hogy egy politikai hulla mellé álljanak. Egyetértünk, nem?
– Mással, a másik oldalon is elfordult már, hogy művészként, a szellem embereként politikai állásfoglalást tett.
– Tudja, Magyarországon kettős értelmű kettős beszéd zajlik, kettős erkölcs, kettős mérce. Olyanokat hánynak egymás szemére, amelyeket maguk is elkövetnek. Én igyekszem semleges lenni. Érték- és minőségelvűvé kell tenni a kultúrát. Az új alkotmány megszületése után új díjazási, kitüntetési rendszerre lesz szükség és új díjakra. Ugyanis a jelenlegiek lestrapáltak, elhasználtak.
– És ezeket az új díjakat, új kitüntetéseket már nem csak a körön belüliek kapnák?
– Én a virágozzék száz virág elvét vallom. Nem hiszem, hogy egy kultúrkampf csatamezejévé kéne változtatni az országot, bárki is van kormányon, bármilyen hosszú ideig.”
