„Bakács esete és a rá adott reakciók ugyanis egyszerre felfedik és elrejtik a lényeget, amikről a kelleténél sokkal kevesebbet beszélünk. Manapság már nemcsak számos nyugdíjas, nemcsak a kistérségek minimálbéren tengődő népe, nemcsak a segélyesek, a tyúktolvajok vannak nehéz, olykor katasztrofális szociális-kulturális helyzetben, hanem az értelmiség egyre jelentősebb része is.
A közvélemény – a lakáj és útitárs értelmiség, a politikai klientúra vagy a celebvilág példáiból általánosítva – ugyanakkor ma is azt feltételezi, hogy Magyarországon az értelmiségi lét- és életforma sikertörténet, biztos megélhetés, látványos karrier, gondtalan jövő. A mindennapi gyakorlat azonban ezt a tévhitet már régóta nem igazolja. Bakács életútja is példa erre: a Megasztár zsürizése óta – állítása szerint – az élete immár »csődközelbe« került (itt most ne firtassuk miért, mi lett a kapott nagy pénzekkel?), filléres gondjai vannak, s mivel korábbi műsoraiban, interjúiban erről a »lecsúszásról« régóta beszél, elhihetjük neki. Mint ahogy azt is, hogy a bulvárszereplés után bezáródtak előtte a »komoly« szellemi műhelyek, médiumok kapui, s az alkalmi – gyakran gratis – fellépéseken kívül mostanában már csupán a Klub Rádió foglalkoztatta heti egy alkalommal.
Bakácséhoz hasonló példákat, életutakat napestig lehetne sorolni, mint ahogy az is egyre közismertebb, hogy ma Magyarországon értelmiséginek lenni korántsem kiváltság, sőt bizonyos esetekben inkább csődhelyzet (azt már én teszem hozzá, hogy elvált, több gyerekes egyedül élő negyvenes-ötveneseknek pláne csőd). A különböző okoknál fogva hátrányos helyzetű értelmiségi csoportok azonban még hosszan sorolhatók: vidéken élők, pályakezdők, devizahiteles családosok, a demográfiai helyzet vagy az önkormányzati költségvetések miatt »leszalámizottak«, kirúgott közalkalmazottak, szépkorúak,– akik a társadalmi státuszukhoz képest ma rendkívül megnehezült körülmények között élnek – sokszor hónapról-hónapra. A rezidensek és kezdő orvosok, tanárok, mérnökök fizetéséről tudunk (az uniós bérek 20-25 %-t keresik, olykor még annyit sem!), de csekély kivételtől eltekintve a kutatóknak, íróknak, újságíróknak, médiamunkásoknak, fordítóknak, könyvtárosoknak, népművelőknek is nagyon »nyomott« a fizetése, a javadalmazása.”
