„Hétfő óta ténykérdés, amit eddig is emlegettünk sokszor, de mindig feltételes módban: Orbán Viktor nem akar (tud) semmit megváltoztatni, jobb terv híján neki jó minden úgy, ahogy húsz éve eszi már a fene. Pedig egy hónapja még azzal etette Európát, hogy hamarosan mélyreható szerkezeti változtatások jönnek, amiből hatékonyság, gazdaságosság és kozmikus léptékű fejlődés fakad. Persze ez is kamu volt, hisz a belengetett reformok, a segélyezési rendszer felszámolása, a gyógyszerár-támogatások csökkentése csak bajt és nyomort hozhatnak, pénzt annál kevesebbet.
Mindezek helyett érkezett most az Orbán-csomag, drasztikus megszorításokkal - 250 milliárd forintot vesznek el a minisztériumoktól. Afelől nem lehetnek illúzióink, hogy e csapolás végül kinek jelent majd véráldozatot - honnan is szedne a Nemzeti Erőforrás Minisztérium hirtelen 40, a belügyminisztérium 35 milliárd forintot? Ennek ellenére, amikor az Orbán-csomag kifejezést használtuk, finoman fogalmaztunk. Mert ugyan a fűnyíróelv szerint alkalmazott brutális pénzelvonás a legmesszebbmenőkig kimeríti a csomag fogalmáról kialakított legújabb kori ismereteinket, valójában ennél jóval nagyobb disznóságról van szó. Konkrétan arról, hogy Orbán Viktor az orránál fogva vezette Magyarország parlamentjét, ilyenformán - s ez még pikánsabbá teszi a sztorit - saját pártját is, ami ott dekkol a kétharmadával, mint döntéshozó.”