„Miért adtak ki közleményt több neves rendezővel a filmiparért felelős kormánybiztos Andrew Vajna és a filmstúdiók központosítása ellen a fesztivál előtt?
Ebben a pokoli helyzetben, amibe a politika a magyar filmet kergette, nem lehetett hallgatni tovább. Valamilyen módon már jelezni kellett a közvéleménynek, hogy a helyzet tarthatatlanná vált. Felhívni a figyelmet arra, hogy a demokratikus vívmányokat, amelyek létrehozásában részt vettünk, és amihez hozzászoktunk húsz év alatt, bedarálhatják. (...)
A kormánybiztosnak kinevezett Andrew Vajnával konkrétan mi a gondja?
Mindenekelőtt maga a pozíció. Kormánybiztost gyarmatokra szoktak kinevezni vagy pedig rendkívüli állapot esetén. Egy plurális demokráciában tárgyalások útján, konszenzus teremtéssel szokták a problémákat rendezni. Egy kormánybiztos jelenléte már önmagában is diktátumot jelent. A magyar film egyébként sincs válságban, kitűnő rendezők, felkészült szakemberek sorra halmozzák a sikereket, a bérmunkákra specializálódott stúdiók dübörögnek, a magyar film elmúlt évtizedét a világban sikertörténetként jegyzik. Semmi nem indokolja tehát a rendkívüli állapot bevezetését. (...)
Miért jelentkezett ön is tavaly az MMKA elnökének?
Nem jelentkeztem, több kollégám keresett meg. Annyit vállaltam, hogy összeszedem azokat a neuralgikus pontokat, amelyekre a megoldást keressük, és kidolgozok egy olyan javaslatot melyek megvalósítása esetén az alapítvány anyagilag függetlenedni tudna a politikától, vagyis hogy két lábon álljon, ne csak az állami költségvetésre támaszkodjon. Ez több érdekcsoportnak nem felelt meg. A filmesek a velük született szervilizmus okán is inkább az állami pátyolgatás útját választották Kőrösi Zoltán személyén keresztül. Személy szerint jól jártam: megspóroltam tíz év extra öregedést.
Mit csinált volna másként, mint az MMKA tavaly megválasztott elnöke?
Mindent: nem öntöttem volna ki például a gyereket a fürdővízzel. Nem neveztem volna az egész filmszakmát tolvajnak. De legelsősorban mindent megtettem volna annak a – 2013-ig tartó, 26 milliárd forintról szóló - támogatási szerződésnek az érvényesítéséért amit a magyar állam az alapítvánnyal kötött és mind a mai napig érvényben van. De hát úgy látszik, hogy ez ma már nem számít.”