„Érdemes pár dolgot rögzíteni a miniszterelnök tegnapi strasbourgi szereplésével kapcsolatban.
1. Elnökséget adó ország miniszterelnökét még soha nem fogadta ilyen szenvedélyes elutasítás az Európai Parlamentben. Orbán akkora politikai pofont kapott, hogy a fal adta a másikat. Ugyan gondolhatjuk, hogy Orbán megérdemelte, amit kapott, de jó, ha tudjuk: az Orbánról kialakult negatív kép rávetül az egész országra, így ránk, magyar polgárokra is.
2. A miniszterelnök politikai paranoiában szenved. Mindenhol összeesküvést és ellenséget lát. Ellenség a Nemzetközi Valutaalap, a nemzetközi vállaltok egész sora, a külföldi sajtó, a Die Welt, a Times, a Le Figaro, ellenséges összeesküvés részesei a külföldi politikusok, a szocdemek, a liberálisok, a zöldek, az őt nem eléggé védő néppártiak, és hogy el ne felejtsük: itthon is mindenki ellenség, aki nem ért vele egyet.
3. A miniszterelnök gyáva. Amikor őt és kormányát kritizálják, akkor mint ijedt kisgyerek berohan a haza védsáncai mögé, és onnan kiabál kifelé: ne bántsátok Magyarországot! Be akar vonni bennünket is az Ő harcába, nyilván úgy érzi, egyedül kevés hozzá. Gyenge politikus így próbál meg nemzeti szolidaritást szervezni maga köré. De ebből nem szolidaritás lesz, hanem lesajnálás. Szegény Orbán – mondják az emberek.”