„Őszintén nem értem, miért akarja egy hatóság önként a saját nyakába venni a médiarendszer összes baját és szennyét. Az új törvény legfőbb bűne, hogy az egész tömegtájékoztatásra rászabadítja a médiahatóságot, és vele együtt azt a bájos közigazgatási szemléletet, amely szerint Ice T súlyos trauma a magyar gyerekeknek. A világ nem lesz jobb attól, hogy a csontig lojális Médiatanács árgus szemekkel figyeli a nyomtatott és a nem audiovizuális online médiát, lehetőleg akkor is, ha nem Magyarországon működik. Utóbbihoz azért az Európai Uniónak is lesz hozzáfűznivalója.
A legdurvább önáltatás, hogy az esetenként valóban elképesztő, súlyosan jogsértő internetes tartalmak eddig azért nem vontak maguk után semmilyen következményt, mert hiányos volt a szabályozás. A rossz hír az, hogy a szabályozás eddig is már-már tökéletes volt, és ezután is már-már tökéletesen felesleges lesz. Egyszerű logikai fordulattal, a kuruc.info eddig is azért volt durván törvénysértő, mert volt olyan törvényi előírás, sőt nem is kevés, amit durván megsértett. Azt a problémát viszont, hogy nem tudjuk, most éppen ki áll mögötte, és éppen a világ mely részén tárolják az oldalt, egyetlen jogszabály sem képes megoldani. A probléma ugyanis nem szabályozási eredetű, hanem nagyon is gyakorlati. Volt eddig is, és marad a jövőben is. Akkor is, ha egyébként a hatóság »jogosult a médiaszolgáltatással, sajtótermék kiadásával, illetve műsorterjesztéssel kapcsolatos – akár törvény által védett titkot is magában foglaló – adatot tartalmazó valamennyi eszközt, iratot, dokumentumot megtekinteni, megvizsgálni, azokról másolatot, kivonatot készíteni«.
A médiarendszer lerohanása tehát nem sokat javít a világ állapotán, annál többet ront rajta. Mégpedig azért, mert olyan előírásokkal történik, amelyeknek nincs objektíve igazolható tartalma. Jogalkalmazási kategóriaként nekem már az emberi méltóság és a magánélet is zavaros, de az alkotmányos renddel biztosan nem tudok mit kezdeni, és a közerkölcs végleg kiveri a biztosítékot. A Médiatanács ilyen fogalmak alapján szabhat ki 25 milliós bírságot bármely napilapra vagy hírportálra. Ez baj. Nem segít a helyzeten, hogy a szankcióalkalmazás során arányosságra és fokozatosságra kell törekedni, mert ezek is csak üres lózungok, jelentésüket csakis a Médiatanács formálhatja. Így eljutunk oda, hogy a hatóság közerkölcsbe ütközés címén ellehetetlenítheti bármely médium működését. És az egyáltalán nem érv, hogy becsszó nem fogja. Szükségtelen és még nyilvánvalóbban aránytalan korlátozásai ezek – már puszta fenyegetésként is – a sajtószabadságnak, ennélfogva az is nyilvánvaló, hogy alkotmánysértőek.”