„Elemeznek a politológusok. Kérdem: mit? Megkezdte működését a magyar elnök Európában, azóta minden mondata, gesztusa szét van elemezve, mit mondott, hogyan mondta, milyen hangsúllyal, miként gesztikulált közben, s hogy mi következik ebből.
Holott az volna érdekes igazán, hogy miféle egyezség köttetett a háttérben az EU vezetői és a magyar elnök között, mert az EU is csak szatócsbolt, amelyben az unió egysége mérettetik össze médiatörvénnyel, különadókkal, amivel csak azt akarom jelezni, hogy a jelenről mindig a kortársak tudják a legkevesebbet; ahhoz, hogy megismerjük, mi van ma, kellene még ötven vagy hatvan évet élni, és akkor se biztos.
Maradnak a mondatok, a szavak, a hangsúlyok, gesztusok, ezekhez viszont elég volna az irodalom- és a színikritikus, maximum esztéta. Jár körbe egy kép az interneten, Orbán Strasbourgban, premier plánban néz előre, a szeme véreres. „Vérben forgó szemekkel fogadta a kritikákat a magyar miniszterelnök”, mondja az egyik komment, egy mérsékelt optikus szerint viszont egész éjjel dolgozhatott az elnök, attól vörös a szeme, mindenesetre elkelne már neki egy szemüveg; azaz úgy értelmezem, ahogy akarom, ahogy nekem tetszik, vagy ahogy megrendelik.”