„Az Orbánimázs-központ azonban csak tovább fújta, sőt még mindig fújja a magáét. Pedig legkésőbb a médiatörvény felhördülésszerű fogadtatásakor föl kellett volna ismerni, hogy ez nem mehet így tovább, Európának leesett a tantusz. Bécstől Brüsszelig és Berlinig már nem tehetnek úgy, mintha nem látnák, hogy mi történik itt, és amit egy ideig rossz viccnek értékeltek (mint a Nenyi kötelező kifüggesztését az állami hivatalokban), azt most már belehelyezik a nagyobb összefüggésekbe. A trianoni sérelmek erősítése, a kettős állampolgárság, a választójog a határon túli magyaroknak, kétharmados többséggel háromharmados fellépés az égvilágon mindenben, a független intézmények és emberek korlátozása, megfélemlítése vagy kiiktatása, és ezzel párhuzamosan még a kultúrharc is a kozmopolita magyarok, netán a hazaáruló magyarok ellen összetartozik és összenő: antidemokratikus rendszerré. Hála a megátalkodott makacssággal működő Orbánimázs-központnak, a nyugati világ ma már világosan látja, hogy ez minden, csak nem modern, európai, polgári demokratikus értékrend és hatalomgyakorlás.
Úgyhogy akár lesznek az eddigieknél még súlyosabb kifogásai az Uniónak Magyarországgal szemben, akár nem, elvégeztetett. Ha már egy Bayer Zsoltról is tudják és értik, miket fröcsög, és ezt Nyugaton fontosnak tartják megismertetni a közvéleménnyel, akkor ez már azt jelenti, hogy a játszmát Orbán elvesztette. Rá lehet ugyan még küldeni a rendőrséget néhány emberre, de az európai hurok a kormány nyakán van. A miniszterelnök vagy visszavonul, és szép lassan (bár remélhetőleg inkább gyorsan) kezdi helyreállítani az általa lerombolt demokráciát, vagy a szkanderben (amit feltűnően szívesen és politikafelfogásáról árulkodóan használ a politikai küzdelmek érzékeltetésére) lenyomják. Nem kell mondanom, hogy az ő veresége Magyarország veresége is lesz.”