Néhány őszinte szó

„A Frankfurter Allgemeine Zeitung szombaton kibökte, hogy mi bántja valójában. Ennyiben hasznos volt az a hangzavar, amely az elmúlt hetekben a magyar médiatörvény körül keletkezett. A bírálók egymásra licitáltak, néhány esetben bohózatba illő eredménnyel, úgyhogy a hét végén megjelent német lapok számára már alig maradt minősítés, amit a magyar kormányra tudtak volna aggatni. Inkább elmondták őszintén, mi nyomja a szívüket.

Ez: „Magyarországon olyan kormány került hatalomra, amely nyugat-európai szóhasználattal »jobboldali-nemzetinek«, tehát gyanúsnak minősül, és kétharmados alkotmányozó többséggel bír a parlamentben. Ez kísértést jelent a zavartalan kormányzásra, amely nem igazán fordul elő a demokrácia elméletében. Ezért is legitim, hogy figyelemmel kísérjük a budapesti fejleményeket.”

A problémára a Süddeutsche Zeitung megoldást is kínál. Szerintük „nem bízható Budapestre annak eldöntése, vajon mit és mikor akar változtatni a törvényen, amennyiben kiderülne, hogy jogosak voltak a bírálók aggodalmai. Ez azt jelentené, hogy várnának a baj bekövetkeztéig. Az EU-n belüli vita csak akkor fog lecsillapodni, ha Barroso elnök – tekintet nélkül néppártbeli kollégájára, Orbánra – az egész törvényt megvizsgálja, mégpedig nemcsak betűje, hanem szelleme szerint is”. Tiszta szavak a hetekig tartó álszent mellébeszélés után. Tehát a kétharmados parlamenti háttérrel bíró magyar kormány eleve gyanús, mert jobboldali-nemzeti, nem is bízható rá, hogy eldöntse, mit és mikor akar változtatni a médiatörvényen, amelynek nemcsak a törvény betűjét kell nézni, hanem a szellemét is.”