Mi lesz, ha Orbán is elkúrja?

„Most kész vagyok elismerni: Orbán Viktor szándékainak tekintetében Debreczeni József korábbi prognózisa nem állt messze a valóságtól. De hiába adok igazat az összes szoclib véleményiparosnak, ez nem feledteti, hogy Orbán Viktor következmény. Az orbáni tekintélyelvűségnek a gyurcsányi kalandorpolitika (s előfutára, Medgyessy Péter) ágyazott meg. Fedezetlen csekkből osztogatást ígérni, aztán be is tartani, majd eme osztogatás súlyos következményeit elhazudva választást nyerni, utána reformretorikával elfedni a reformimpotenciát, majd a reformkurzus népszavazás utáni bársonyos kiherélése után is görcsösen ragaszkodni a hatalomhoz – na, ezt az elvtelen cikkcakkozást nem lehet a végtelenségig büntetlenül űzni.

Gyurcsány továbbá nem antitézise, hanem sok tekintetben előfutára volt Orbánnak. Csak egy példa, a Gyurcsány iránti rajongástól magát kevéssé megtartóztató Debreczeni Józsefet tollából: »Gyurcsány folytatja azt a – parlamentarizmus elveivel szemben álló, a prezidenciális kormányzás felé mutató – gyakorlatot, amely szerint a miniszteri posztokra nem erős politikai hátországgal bíró pártpolitikusokat, hanem efféle bázis híján lévő, úgynevezett szakértőket állít, akik egyedül tőle nyerik pozíciójukat és legitimitásukat, ergo: bármikor lecserélhetők«. (Az új miniszterelnök. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. 309-310. o.) De igaz ez a messiáskomplexusra, a küldetéstudatos pózokra is, valamint arra, hogy Gyurcsány már pártelnökként megkísérelte az MSZP-t is orbáni mintára saját képére gyúrni.”