Magyarország az európai periférián?

„Jól látja Jeskó József, hogy az értelmiségi szekértáborok között a sajtószabadságról vagy az új alkotmány preambulumáról felcsapó viták lényegében meg se érintik a szavazók jelentős tömegeit. Mert ők érzik, hogy a különféle megnyilatkozási lehetőségekről és szimbólumokról mesterségesen felszított viták inkább csak formai kérdéseket érintenek.  A kétharmados parlamenti többséget kapott kormányzatnak ennél sokkal nagyobb feladatot kell teljesítenie: le kell csillapítania a társadalom széles rétegeinek – egyelőre még csak személyes beszélgetésekből kibontakozó – súlyos elégedetlenségét a rendszerváltással.

Hiszen a többség magát akkor is vesztesnek tartja, ha használja a mobil telefont, az internetet, és nem utasítja el a tüntetés lehetőségét és a sztrájkjogot (a munkanélküliek természetesen nem sztrájkolhatnak). Viszont szeretné elkerülni a létbizonytalanságot, az állandósuló vesztesi pozíciókat és a jövő nemzedékre váró megpróbáltatások fenyegetését. Egyelőre még bízik a Fideszben, már csak azért is, mert másban nem bízhat, mivel kormányképes erő a Fideszen kívül nincs a láthatáron. És egyedül a Fidesznek vannak (nem biztos, hogy megvalósítható) átfogó válaszai a jövőt illetően – erre más oldalról még csak kísérletet sem tettek, és ezt az emberek nagyon is jól érzékelik

Hogy ez a jelentős kormánytöbbség mire lesz elég, azt szorongva várja a magyar társadalom. Ehhez képest valószínűleg harmadrangú kérdés, szerepel-e az új alkotmányban Isten neve vagy utalás a kereszténységre, netán a Szent Koronára. Ezekben biztos kompromisszumot találnak majd a szerkesztők, mert szövegben verhetetlenek vagyunk. Mostanra azonban eljött az igazság órája, és ha a többségi párt és kormánya új rendszer építésébe vágott bele, ott valamilyen sikert el kell érnie, mégpedig elsősorban a tömegek szemében. Mert aki kudarcot vall, hiteltelenné válik. Ez az igazi kihívás!”