„Mostanra Orbánék médiatörvénye is védhetetlenné vált, miként végképp tarthatatlanná az ellenvád, amely már a szocialista luxemburgi külügyminiszter esetében sem volt túl meggyőző. Hiszen nemcsak egy sor mérvadó konzervatív újság csatlakozott a »pocskondiázáshoz«, hanem kormánytényezők is, szinte eszkalálva figyelmeztetéseit az unió másik főhatalma, Berlin is. S ha ehhez hozzávesszük Amerika két legtekintélyesebb lapjának vezércikkét, aligha vitathatjuk, hogy de bizony, »a« Nyugat szállt be ebbe a háborúba, amelyet Orbánék, ha már képtelenek voltak - megannyi figyelmeztetés ellenére - elkerülni, legalább az ország érdekében fejezzék be feltételes kapitulációval.
Ezért is óvnám a túloldal túlbuzgó tollforgatóit, vigyázzanak immár szokott ócsárlásaink időzítésével. Nehogy úgy járjanak, mint a húszas években a vezér erőszakos kolhozosítási programjának buzgó végrehajtói, akik egy reggel döbbenten olvashatták a pártlapban az őket bűnbakká tevő cikket: »Akiknek a siker a fejükbe szállt« címmel, s ki más írhatta volna, mint maga a Vezér.”