„Egy ideig szinte vicces volt Európa köcsögjének lenni, legalább rólunk, unalmasékról volt szó annyi év után. De egyszer csak elkezdett fájni. Nem is tudom, hogy a kórokozózás vagy a büdösözés volt-e az a pont. Nehéz is szétbontani, hiszen olyan tempóban pörög a magyargyalázás, hogy mire idáig, a nyolcadik sorig jutottam ebben az írásban, befutott a brit Guardian friss-ropogós vezércikke arról, hogy Orbán Viktor az utolsó ember Európában, akire rá szabadna bízni az EU soros elnökségét.
Először tényleg volt valami kellemesen borzongató abban, hogy pont Magyarország példáján mutatják be, hogy mi az EU értelme az egységes piacon, a vicclapok kedvéért kitalált uborkagörbülési szabványokon és a megállás nélkül átszelhető határállomásokon kívül. Például az, hogy ha az egyik tagállam büdös, akkor szóljanak neki, hogy fürödjön.
Nálam jobban senki sem utálja a kakastollas fradistákat, a körömletépő dózsásokat vagy a nyerőgépes debrecenieket, ha rajtam múlna, 11 MTK-sból állna a fociválogatott, de ha egy külföldi a magyar csapaton röhög, az fáj. Ha meg több százmillió, az még jobban.”