Graffiti

„Most ismét elkezdődik a talányos mondatok szezonja, és itt van még az a nemzedék, amely segíteni tud az elhallgatott vagy a mögöttes szövegek megfejtésében. Lehet, hogy ismét gyakoriak lesznek a mondatvégi három pontok, amelyek többféle értelmezésre adnak lehetőséget. Reneszánsza lesz a spekulatív kérdezéstechnikának: felkészületlennek, a témában járatlannak tettetjük magunkat, de mire a becserkészett nyilatkozó észreveszi, hogy nem vagyunk teljesen hülyék, már kiköhögte egy mellékmondatban, amit eredetileg elhallgatott volna. Jönnek újra a furcsa interjúk, amelyekben a kérdések irányultságából derül ki az igazság, és nem a semmitmondó válaszokból. Jönnek az érzékeltetett vélemények: az olvasó tudni fogja, hogy minden eltúlzott feldicsérés és szándékolt bagatellizálás az ellenkezőjét jelenti. Érzékelni fogja majd azt is, hogy a leírt szövegben hol vannak a nem leírt idézőjelek, amelyektől ironikus vagy nevetséges lesz a tényszerű közlés. Ahogyan minden mandinerből írt publicisztikának is más lesz az olvasata, az üzenete.

Eljön ismét a régi trükkök kora, amikor minden fontos állítást a cáfolattal indítunk, ám az olvasó előtt világos lesz, hogy minden mondatkezdő »nem igaz« után éppen hogy az igazság következik. Kérdő mondatok végéről az olvasó gondolatban leveszi majd az írásjelet, mert így lesz érthető az egyáltalán nem kérdéses tény vagy a valódi összefüggés. A pályatársak ismét elkezdenek a sorok között írni, a hangzó rádiószöveg mögül kibeszélni. A látható kommunikációnál fontosabb lesz a televíziós metakommunikáció, és a témát illusztráló képi vágások elkezdenek ellentmondani a hazudozó nyilatkozóknak.”