Egy ízig-vérig európai jogszabály

„Mármost azt ne várja el tőlünk – illetve általában a bel- és főleg külföldi bírálóktól – még maga a miniszterelnök sem, különösen ne a szóvivője (egyébként valamelyik hivataluk állítólag 21 pontban készül cáfolni a kritikákat), hogy mi magunk pontról-pontra végigmenjünk az összes paragrafuson – vagy legalábbis az összes fontosabb paragrafuson, mert ehhez akkor még azt is nekünk kellene eldönteni, hogy melyik paragrafus tartozik a »fontosabbak« közé –, majd pedig sorjában megkeressük azokat az európai országokat, amelyekben hasonló szabályozás található. Ha ők olyan jól tudják, akkor mondják meg világosan, de ne csak úgy példálózva, hanem tételesen fölsorolva, hogy melyik országban van teljesen hasonló, pontosabban szólva ugyanolyan paragrafus(...)

Az a próbálkozás pedig, hogy a törvényt a honi propagandisták meg egy-két külhoni szimpatizánsuk szánalmasan azzal védik: majd az alkalmazás nem lesz olyan borzasztó, mert a kását sosem eszik olyan forrón – nos, ez az álszent szerencsétlenkedés a lényeget nem érti és nem érinti. Ha egy jogszabály csak azért nem rossz, mert úgysem fogják alkalmazni, akkor nincs rá szükség. Ha viszont csak alkalmanként fogják alkalmazni, akkor ez a teljes önkény (a hatóság jó- vagy rosszindulata) előtt nyitja meg utat. Egy »ízig-vérig európai jogszabály« ott kezdődik, hogy mindenekelőtt világos és egyértelmű kell legyen. Ezért helyesebben jár el az a derék professzorunk, aki már hosszú idő óta nagy igyekezettel és reménytelen kitartással próbálja egymaga pótolni a nemlétező magyar konzervatív pártot, amikor azt javasolja a miniszterelnöknek: mivel az ország érdeke az, hogy ne vitatkozzon (ő maga vagy a szóvivője) az uniós elnökség egész ideje alatt hónapokig Európával, jobban tenné, ha most mindjárt visszavonatná a törvényt.”