„Bayer Zsolt ne áltassa magát: nagy baj van! Nagyon nagy baj!
Átkozottul nagy baj,
mert Ön megkaphatta a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjáról elnevezett díjat,
mert Önt erre a díjra valakik alkalmasnak találták,
mert ma pártpolitikai szempontok alapján lehet ilyen »neves« díjhoz jutni,
mert az Ön nevét ezentúl megbecsült írók és művészek társaságában sorolják fel,
mert az Ön eddigi életművét, megnyilatkozásait ennyire fel- és félreértékelik,
mert ezt a díjat a tiltakozások ellenére is átadták Önnek,
mert a hír hallatán eddig senki nem küldte vissza tiltakozásképpen a kapott hasonló díját,
mert a kormánypártok és azok megyei apparatcsikjai semmi kivetnivalót nem találtak ebben a díjazásban,
mert a két ellenzéki párton kívül a magyar értelmiség, a szakmai-irodalmi intézmények, testületek nem tiltakoztak az Ön díjazása ellen,
mert Halász János, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkára köszöntőjében kiemelte, joggal lehetünk büszkék az idei kitüntetettekre is,
mert Becsó Zsolt, a Nógrád megyei önkormányzat fideszes elnöke szerint Ön az eddigi életművével rászolgált a díjra,
mert ma Magyarországon egy politikai ambíciókat tápláló, magát tekintélyesnek gondoló nagyvállalkozó médiumaiban Ön véleményvezér, hangadó, főmunkatárs lehet,
mert Ön az írásaival, megnyilatkozásaival nagyon sokat tett azért, hogy az a hang, amellyel – állítása szerint – a Népszavában lerohadtnácizták, a kurucinfon leszemétzsidózták, Magyarországon ismét meghonosodjon, elterjedjen és fórumokat kapjon,
mert ebben az országban a sajtószabadságra hivatkozva következmények nélkül lehet gyalázkodni, zsidózni, nácizni, cigányozni, s ennek az útszéli, kocsmai stílusnak az elterjedésében Önnek jelentős szerepe volt és van,
mert Ön publicisztikai-írói rangra emelte az antiszemitizmust. (...)
Ön azt nyilatkozta, hogy kapott már életében néhányszor díjat, de ennyire talán még sosem volt megilletődve, mert Madách Imre Ön számára az egyik, ha nem a legfontosabb magyar szerző. Madách ebben az ügyben már nem tud megszólalni, de az életműve, Az ember tragédiája »beszél«, s Ön bizonyára érti, amit a szerző művei mondanak. Ezért, ha Ön az európai kultúrához sorolja magát, s még van Önben abból az írásaiban szintén sokat emlegetett tisztességből, akkor ezt a díjat ha nem is adja vissza, de a jövőben valóban megszolgálja – Madách szellemében.”
