„A Fidesz ellenzéki politizálásáról lelkesen beszélők szerint a párt zsenialitásának egyik fontos bizonyítéka éppen az, ahogy 2006 után egymáshoz szorította az MSZP-t és az egyre negatívabb megítélésű vezetőjét, Gyurcsány Ferencet. Ebben a történetben a Fidesz szinte minden lépése ugyanazt a célt szolgálta: azt, hogy a szocialisták ne tudjanak könnyedén megszabadulni a kormányfőtől (és örökségétől), hogy egy esetleges váltás után ne játszhassa el hitelesen egyetlen MSZP-s politikus sem a másképp gondolkozó, tisztán újrakezdő vezető szerepét. (...)
Lehet benne valami, hogy az MSZP copypaste-politikájának egyik eleme ugyanennek az összepréselésnek az elősegítése Orbán Viktor és a Fidesz esetében. A kiinduló helyzet természetesen nagyon más, a különbségek ordítóak, mégsem tűnik teljesen irracionálisnak ez a politika. Miközben amúgy talán szerencsésebb volna, ha a Fidesz másképp gondolkozói néha másképp is viselkednének, az MSZP - hosszú távon - valóban abban érdekelt, hogy őket is Orbánhoz kösse, megbélyegezze, hiteltelenítse. Navracsics, Lázár, Rogán, Kósa, Pokorni – nagyon nem egyforma mértékben, de mindannyian a mostanitól eltérő politika lehetőségének (lehetőségről beszélek, nem realitásról!) hordozói, részben már most is a Fidesz »másik arcának« potenciális, de jelenleg csak időnkénti megjelenítői, részben egy esetleges posztorbáni párt esélyes vezetői. Nagyon meg lennék lepve, ha nem tanultak volna az MSZP történetéből, de akkor is, ha a mostani, ismételten csak vagy-vagy helyzeteket ismerő politikai erőtérben lenne igazán jó válaszuk az összepréselés elkerülésére.”