A kultúrharc mellett

„A Fidesz egyik meghökkentő húzása volt, hogy kultuszminisztérium helyett a kulturális ügyeket mindössze egy államtitkárság erejéig szorította be a Nemzeti Erőforrások Minisztériumának nevezett konglomerátumba. Pedig, a kultúra minden – az emberi világ sajátossága, hogy nem csak a megtörtént események számítanak, hanem szinte azzal egyenlő módon az azokról szóló narratíva is. Ráadásul, ahogy mondani szokás, az élet utánozza a művészetet és nem fordítva. Ha az átmenet húsz zavaros évéről beszél az új kormányzat, akkor ez bizony annak is köszönhető, hogy a posztkommunista baloldal nagyon erős kultúrfölénnyel indult, az ő narratívájuk uralta a közbeszédet.

Nem elsősorban a politikai újságírásra gondolok, hanem minden egyébre is, amivel igyekeztek megszabni azt az irányt, ahogy Magyarország élt. Volt egy életstílus, egy világszemlélet, és megvoltak ehhez a sztárok, akik mindezt hitelesítették és népszerűsítették. Ez a narratíva mára meglehetősen erodálódott, tekintve, hogy kiderült: nagyon messzire szakadt el a valóságtól. Jellemző, hogy sokan egyáltalán nem értik, hogy a mostani kétharmados győzelem eredményeit nem mindenféle jogtechnikai megoldásokkal lehet hosszú távra megőrizni, hanem a lelkekben bekövetkező változásokkal. Sokan ódzkodnak a kultúrharctól, arra gondolva, hogy az általános politikai zsibbadtságot igazán kár lenne ilyesmivel felrázni. Nos, dobszóval tényleg nem lehet verebet fogni. De azon az úton, amely a Terror Háza Múzeum megnyitásával kezdődött el, tovább kellene menni a szimbolikus térben.

Meg lehet találni az olyan ötleteket, amelyek nem a koronaúsztatáshoz vagy a Hídemberhez hasonló ellenérzést váltják ki, hanem ellenkezőleg, sikerességükkel széles körben változtathatják meg a társadalmi közgondolkodást. Ilyen szempontból a Petőfi Rádió cincálása sajnos eklatáns ellenpélda: a Petőfi nem csak hogy az egyetlen működőképes ötlet volt az elmúlt nyolc évben, de egy stratégiai öngóllal is felért a baloldal részéről. Szintén ellenpélda az értelmiségellenes „plebejuskodás” és a stadionépítés. A látványos, nagyobb ügyek hanyagolása mellett az aprómunka sem folyik: utcanevek cseréje, lejárt szavatosságú szobrok eltávolítása, minden olyasmi, ami megfosztja szimbólumaitól azt a magyar baloldalt, amely a múlt században nem egyszer vágta haza az országot.”