A Kárpátok perioikoszai

„A politikai ellenérvek kevésbé érdekelnek: amikor szocialista-liberális politikusok, közírók és egyebek attól félnek, hogy a határon túli magyar választók szinte kizárólag a magyar jobboldalra szavaznak, akkor nem tudok mást idézni, mint a másnak ásott verem és a beleesés ősi bölcsességét. Tetszettek volna. A legkíméletlenebb politikai logika is arra ösztönözheti a magyar kormánypártot, hogy ezt a gólt belője a rég kapus nélkül maradt kapuba. Ugyanakkor nyilván nem lesz kétmillió új állampolgár, az állampolgárságot felvevők sem fognak mind választójogukkal élni, és a szavazók sem fognak száz százalékban a Fideszre szavazni. Arra viszont majd szívesen, aki józanul képviseli a külhoniak, vagyis inkább a teljes magyar nemzet érdekeit.

*

Horvátok, szerbek, románok és a többiek: választójogot adtak a külhoni nemzettársaiknak. Európában, s főleg a kontinens innenső végében történelmileg úgy alakult, hogy az országhatárok nem fedik a nemzetek határait. Különösen így van ez a mi esetünkben: Európa legnagyobb őshonos nemzeti kisebbségét alkotják a magyarok a különböző szomszédos országokban, s az elmúlt 90 év magyar történelmét súlyosan meghatározta a nehezen feloldható trianoni trauma. Elképzelhető, hogy az éppen teljhatalommal rendelkező magyar jobboldal úgy oldja meg a kínálkozó lehetőséget, hogy rögtön másodrendű magyar állampolgárokat teremt a külhoniakból, mintegy kárpát-medencei perioikosszá, körüllakóvá téve őket?

A Fidesz, amikor liberális kispártból a magyar jobboldal vezető ereje lett, egyik fő vállalásaként a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítését nevezte meg. Választópolgárai szemében ma is ez az egyik legfontosabb identitásképző elem és mérce. Magyarország ma már az Európai Unió és a schengeni övezet része. December ötödike traumáját tavaly feloldotta az új országgyűlés. Abban a korban, amikor részben (s lassan egészen), békességben megszűnnek az átívelni kívánt határok, vajon mi akadályozná meg a kétharmados kormánypártot, hogy befejezze ezt a történelmi feladatot?”