Történeti kontextus: a nemzet

„A migráció, a mobilitás mai mintái nyomán a kultúrához való viszony kétféle formában artikulálódik. Egyrészt rendkívül erős a saját kultúrához való ragaszkodás (erről majd később részletesebben), másrészt viszont határozottan megkérdőjeleződik a kultúra hagyományként vagy örökségként való értelmezése is. Ez utóbbi felfogás a kultúrát nem tárgynak, nem valamiféle megőrzendő, védelmezendő »értéknek«, hanem olyan szimbolikus eszköznek tekinti, amelyet folyamatosan létrehozunk, termelünk, s egyidejűleg állandóan alakítunk, változtatunk, kicserélünk stb., azaz a legkülönbözőbb társadalmi helyzetekben használunk. Ez a változtatható, választható, »opcionális kultúra« az, ami ma egyre több ember mindennapi életében játszik meghatározó szerepet. Ugyanakkor azt is világosan kell látni, hogy a migráció, a bevándorlás, és általában a globalizáció következtében egyre nő azoknak az individuumoknak a száma, akik egyidejűleg több kultúrában is »otthon vannak«, akik számára az a kultúra, amibe beleszülettek, a nemzeti kultúra nem jelenti már az egyedüli és abszolút viszonyítási pontot. Ebből pedig az következik, hogy visszaszorulóban vannak a vagy-vagy elvére felépülő identitások, s egyre inkább terjednek a plurális identitásmodellek. Ami egyben azt is jelenti, hogy a nemzet fokozatosan elveszti kizárólagos kulturális jelentőségét, megkérdőjeleződik a nemzeti identitás hegemón szerepe, a nemzet egyre inkább elveszíti központi politikai és kulturális jelentőségét. Ez a sokak által tagadott vagy el nem fogadott tény pontosan visszatükröződik a multikulturális társadalom körüli vitákban, illetve az azzal kapcsolatos álláspontokban.”