„Az új média-szabályrendszernek nincs olyan pontja, amely automatikusan levetné magáról a jó szándék feltételezését, csak az egészet nem lehet másként értelmezni, mint hogy az intézményes ellensúlyok mellett a kulturális-mentális reflexiók lehetőségét is kizárná a nemzeti együttműködés rendszeréből a Fidesz-KDNP.
A nyár óta elfogadott törvénysorozat a mindenkori kormánynak soha nem volt (illetve, az utóbbi húsz évben nem ismert) hatalmat ad a közmédiumok felett. Ezt a ma hatalmon lévők minimum kilenc évre garantálják maguknak.
Ezen belül e körben egy kézbe fogják a hírszolgáltatást, ami nem nélkülözi a racionális elemeket, csakhogy ezeknél erőteljesebb benyomást tesz az a tény, hogy mindez egy olyan rendszerben történik, amelynek politikai függését már rögzítették.
Ehhez járul az elektronikus médiumok, illetve a hatósági ellenőrzési szisztémából eddig (okkal) kihagyott nyomtatott sajtó, illetve internet véresen kemény szankciókkal való fenyegetése. Ehhez csak a »szocialista együttélés szabályai« szintjén megfogalmazott alapelveket kell megsérteni, és máris jön az inkasszó. Például a többség jogainak megsértésével, ami a hazai viszonyok bármiféle bírálatával szemben előrángatható. (Adyt, József Attilát közölni így életveszély.)
Nem látni egyetlen problémát sem, amit mindezzel megoldanának, látni viszont a problémák millióit, amit okoznak. A kiegyensúlyozottság intézményes megszüntetése könnyen működtethetővé teszi a rendszert (egyszerű immár vezetőt rendelni a közmédiumok élére), csakhogy ugyanezzel a logikával sürgősen be kellene vezetni a politikai diktatúrát is, hiszen nyilvánvalóan gördülékenyebben mennek a dolgok ott, ahol egyetlen lokomotív után kell kötni mindent, mint ott, ahol egy egész közlekedési hálózatot kell működtetni – fékek és szabályok rendszerét.
A sajtót azért tartjuk különösen érzékeny területnek, mert az egyenirányítás itt nemcsak a súlyos hibát kódolja, de a korrekció lehetőségét is minimálisra csökkenti. A jogaiban erős médiavilág léte egyben annak tudomásulvétele, hogy az igazságot készen kapni lehetetlen, azt folyamatosan keresni, teremteni és ellenőrizni kell. Nem másért, ezért kell négyévente újra és újra véleményt mondani a törvényhozókról is. Ez az áldott bizonytalanság a szabadság lényege. E körben is van azonban néhány rendíthetetlenül biztos pont. Az egyik legfontosabb: nem lehet egy nép szabadabb azoknál, akik közös ügyeikről tájékoztatják. Ezért tiltakozunk.”