„Brüsszel kimutatta a foga fehérjét. A karácsonyi készülődés utolsó pillanataiban szinte elsikkadt a hír, hogy az EU kormánya, azaz az Európai Bizottság elutasította hat kelet-európai tagállam, köztük Magyarország indítványát. Kormányunk és a korábban szintén orosz megszállás alatt szenvedő többi ország vezetése azt kérte, hogy az unió ne alkalmazzon kettős mércét, azaz »minden totalitárius bűn megbocsátását, tagadását és lekicsinylését egyformán minősítse bűncselekménynek, függetlenül attól, hogy azt milyen rendszer követte el«.
A múlt hét óta tudjuk, hogy a nyugat-európai politikusok és nekik köszönhetően a brüsszeli adminisztráció szemében egy 1946-ban, azaz békeidőben egy magyar kisváros utcáján találomra begyűjtött, majd marhavagonban valamelyik orosz kényszermunkatáborba hurcolt és ott agyonvert, netán halálra éheztetett ember élete kevesebbet ér, mint egy másik magyar emberé, akit két évvel korábban hasonló módszerrel, de más egyenruhát viselő pribékek gyűjtöttek be és hurcoltak német haláltáborba, zsidó vagy cigány származása miatt. (...)
A második világháború romjain újjászerveződött nyugati politikai elit képtelen megszabadulni a sok évtizedes rögeszméitől. A brüsszeli politika-plázákban a húszéves titkárnőikkel grasszáló rozzant hájfejek minden bizonnyal ma is párás szemmel emelik le a polcról a diákéveikben rongyosra olvasott Kommunista kiáltványt vagy a hatvannyolcban batikolt vörös csillagos pólót. Az ő bigottságukhoz társul a militáns lobbikörök tevékenysége, amelyek utolsó csepp vérükig küzdenek azért, hogy »A bűn« soha ne legyen egyenrangú a többi bűnnel. Így süpped bele az egész nyugati világ a kollektív történelemhamisítás mocsarába.”