Semmink nincs, csak a kultúránk

„- Olvasva a lengyel sajtóban a Messiásokról megjelent kritikákat, épp azért ünneplik önt, amiért itthon kárhoztatni szokták - ahogy az egyik ottani elemzője írta - »egy kis levegőt enged ki a romantikus hagyomány lufijából«.

- A lengyel kritika európai színvonalú, a mélyebb elemzések esztétikaiak és filozófiaiak, nem politikaiak. Létezik ugyanis lengyel értelmiség és lengyel kultúra. Ők az elmúlt kétszáz évben sikeresen képviselték a pozitív nacionalizmust.(...)

- Önről sokan azt mondják idehaza, csak a negatívumokat fedezi fel saját nemzetében...

- Ennek nincs köze a nemzethez, írói szemlélet kérdése. Akinek tragikus a szemlélete, mindent konfliktusokban lát, amelyeket nem akar tompítani. A lengyeleknél is számtalan hasonló szerző van, ám őket nem kiáltják ki nemzetárulónak, hanem úgy próbálják elfogadni kritikájukat, hogy nemzeti váteszként tisztelik őket. Nálunk is van erre példa, például Ady Endre, Babits Mihály vagy Móricz Zsigmond. Őket is szidalmazták, és mára részei a nemzeti panteonnak. (...)

- Mit szól a mostanában kibontakozó kultúrharchoz, például Alföldi Róbert elleni hisztériakeltéshez?

- Nem jó a szó. Politikai harc folyik, nem kultúrharc. A kulturális vetélkedéshez értékeket képviselő, eltérő koncepciójú művészeti produktumok kellenének.”