„Lázítanak a vesztesek, revánsra készülnek, kárognak és gáncsoskodnak, falkaszerűen, ők az ellenségeink, akik hergelnek és uszítanak - háborog az ifjú szerző, kinek mi más gorombaságok jutnak eszébe, mint a hajdani rendreutasítóknak. A jegybankelnök és a monetáris tanács kamatemelési döntéséről pedig a hajdani kulcsmondat: »ezt hívják szabotázsnak«. (...)
Készülhetünk hát a régi szavak és persze nyilván majd a tettek reinkarnációjára, a mostani divatszó, az »elszámoltatás« a szokott logika szerint változik leszámolássá. Ami az ellenségnek jár, ki vitathatná?! Ha valamiért, engem ezért nyugtalanít az újsütetű médiatörvény, a maga kétértelmű - tehát szabadon értelmezhető - megfogalmazásaival. Hiszen nyilván másként kell értelmezni, ha pusztán bírálatról döntünk, s merőben másként, ha - szabotázsról. S vajon minek tekinti majd a kritikát a párthívekből álló hatóság, ha bajban látja pártját, sőt netán vesztét is érzi? A kezében a korántsem csak verbális bunkóval, amellyel valóságosan is letaglózhatja a bírálót. Csehovnál a falon lévő puska is el fog sülni a harmadik felvonásban, vajon a már kézben lévő hányadikban?”