„Az ellenzék (...) akkora előnyhöz jutott, mint 2001 decemberében az Orbán-Năstase-megállapodás aláírása nyomán indult szocialista riogatókampány kezdetén. Akkor 23 millió román ránk zúdítása volt a vád. Most a magánszámlán gyűjtött nyugdíjak lenyúlása. Holott a pénzek államkasszába terelésével együtt a nyugdíjfizetés kötelezettségét is átvállalja a kormány. Kérdem álnaivan, ugyan a tolvaj lop-e csekket, hogy befizesse? (...)
Az elmúlt nyolc év következtében az államadósságnak csak a kamatszolgálata 700 milliárdról 1200 milliárdra kúszott fel. És miközben a nyugdíjjárulék tetemes részét, öngondoskodás felkiáltással, magánpénztárakba tereljük, aközben az állami nyugdíjkasszán ütött évi 360 milliárdos lyukat drága hitelekkel foltozgatjuk. Normális eljárás? (...)
Egymillió munkahely megteremtése és egymillió gyermek megszületése a reménybeli nyugdíjasok számára is a legsürgetőbb közös feladat. Jó, ha minden eszközt ennek rendelünk alá. És jó, ha mindennapi problémáinkon nem hitelekkel lendülünk túl. Ezért is képtelenség az aktuális nyugdíjak fedezetét jelentő járulékok jelentős részének kötelező kivezetése a nyugdíjkasszából. Mert az nem öngondoskodás, csak önáltatás.”