Olvadáspontok

„Sólyom Lászlónak, mint az akkori történés egyik főszereplőjének, jól kell emlékeznie minderre. És ő emlékszik is. Pontosan tudja, mekkora súlya van, mekkora fenyegetést jelent az új alkotmány híveire az ő előadásának amerikai támogatottsága. Rejtjelezve azt akarja üzenni ez a bejelentés, hogy az amerikai kormánykörök nem akarnak új alkotmányt. Kiállnak a régi mellett, amelyhez sok szál fűzi Sólyomot, és félnek az új szöveg nacionalizmusától, amely a Szent Korona megemlítésében és másban is megnyilvánulhat.

A nacionalizmus elleni küzdelem, a nemzeti önrendelkezéstől való félelem már akkor a hatalomból való kiszorulás félelmét keltette fel SZDSZ-es és kapcsolt körökben. Egészen pontosan az Aczél György körének a pénz fölötti rendelkezésből, a kulturális irányításból, intézményvezetésből kipottyanó, vagy mindössze a kipottyanás lehetőségével szembenézni kényszerülő rétege kért akkor amerikai segítséget. És kapott is. A félelem kergette őket az amerikai követségre árulkodni. Ma pedig ugyanennek a folyamatnak – mert közben az Aczél-káderek mindent visszaszereztek – végjátéka teszi kívánatossá az amerikai nagykövetség támogatását. Ami így sokkal több, mint anyagi támogatás. Most is jól fizetett állásokról, pozíciókról, jól nevelt Lauder iskola növendékekről, beépülésekről van szó.

Sólyom az új alkotmány ellen küzd, a Szent Korona említése ellen, látszólag egyéni sértettség vezérli, de mögötte nem lehet nem észrevenni az új rendszer, a Nemzeti Együttműködés rendszere megtorpedózásának szándékát. Az új alkotmány rendszerváltoztató hatóerejű, amellett hivatalosan pártprogram is, aláírt kötelezvény. Megakadályozása majdnem kormánybukás erejű volna, elgyengítése, nemzeti öntudattól való megszabadítása pedig az Aczél György-tábor ifjabb nemzedékeinek lenne hadianyag, lőpor, kötélhágcsó a vár bevételéhez. Nemcsak azt jelenti, hogy a Moszados Amerika nem akar új alkotmányt, hanem azt is üzeni, hogy nem akar új színházigazgatókat, új színházakat, új műsorpolitikát, új bankadókat és új főosztályvezetőket.”