Nyugdíjegyszeregy

„Régóta nem volt ilyen boldog a balliberális holdudvar. A vezérek, fáklyaként világítva be az eget, újra elemükben vannak. Mesterházy az Arénában szteppel, az ingyenprivatizáción megtollasodott Gyurcsány tolvajt kiált. Még Horn Gyula nyugdíjasai is feltámadtak, tessék csak megnézni a hétfői Népszava címoldalát, ott tolonganak a fotón, egyikük kezében »Nem kérünk a bolsevik diktatúrából” felirattal. Nem vicc, ott látható mindjárt a vörösben pompázó Mesterházy – MSZP feliratú tábla mellett, ezúttal ennyire tellett. Persze ha a koros szimpatizáns hölgy „Nem kérünk a 23 millió románból« vagy »Nem kérünk Kövér köteléből”, netán „Nem kérünk a nyugdíjtolvaj határon túli magyarokból« feliratot kapta volna kézbe, azt is boldogan nyújtogatná a fotóriporter arcába. Nem akarok én prolizni, ki ne találják…(...)

Azért próbáljuk csak meg, jöjjön tehát az érdemi vita! Ha megengedik, vegyünk ide mindjárt két fontos összeget. Az egyik a tízezermilliárd forint. Ez az a tétel, amellyel Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon nyolc év alatt felhizlalta az államadósságot. (Véssük az agyunkba, hogy a felfoghatatlan mértékű eladósodáshoz semmi köze a nemzetközi válságnak. Hiszen egyrészt tudjuk, hogy a pocsék gazdaságpolitika már 2006 tavaszára oda juttatta a kormányzást, hogy csak »a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük«. Másrészt a fizikai fizetésképtelenségtől hangyányira táncoló Gyurcsány-kormány delegációja már 2008 szeptemberében, a nemzetközi pénzvilágot megrengető amerikai csődhullám előtt felvette a kapcsolatot az IMF-fel a gigantikus hitel felmarkolása érdekében.) A lényeg, hogy most koloncként itt lóg a nyakunkban ez a tízezermilliárd, amely bármennyire is ügyeskedünk, kaparunk, visszahúz bennünket a pocsolyába.”