Mindent vagy semmit

„A tegnap zárult brüsszeli csúcson Magyarország lényegében átvette az Európai Unió soros elnökségét. Belekezdtünk a játékba. A Mindent vagy semmit címűbe. Ahol ha jól szerepelünk, az egekig szárnyalhatunk, fél év múlva besöpörhetjük az elismeréseket, s elmondhatjuk, megcselekedtük, amit megkövetelt Európa. Ha bukunk, akkor végünk. Maradunk azok, akiknek a neve hallatán jó esetben legyintenek, amúgy fel sem emeli senki a fejét. Orbán Viktor miniszterelnök és a stáb állítja: érzi a felelősség súlyát. És ígérik, bármi áron megmentik az eurót. Mert itt és most ez az első számú feladat. És érdek. A nem euróval fizető országoké is. A bajba kerülő tagállamok megmentésére végső esetben bevethető, hivatalosan most megalapozott hitelkeret üzenet is kifelé: egy-egy beteg nem fertőzheti meg a többieket, vagyis Európa nem értékelődhet le többé néhány kontár miatt.

Az időzítéssel, bármilyen nagy is a feladat, szerencsénk van. A terhek egyenlőbb elosztása (együtt sírunk, együtt nevetünk), a hazardírozás elutasítása, az állami kompetenciák erősítésére vonatkozó kormányzati szándék mind találkozik a tagországok többségének igényeivel. A válság óvatosságra, hosszú távú tervezésre tanított. Vagyis Magyarország végre nemcsak sodródó, másokhoz igazodó „kis ország”, hanem lehetőségeihez mérten odakerült az élbolyba, lámpásgyújtó lett a német–brit–francia igazi óriások árnyékában. A bankadó például megméretett, s jó ötletnek találtatott, ma már tízen felüli azoknak a tagállamoknak a száma, amelyek bevezették. Itt nincs vita a nyugdíj-átalakításról, nem kiabálják, hogy Magyarországon oda a sajtószabadság, s meneküljön minden befektető, amerre lát. Brüsszelben kivárnak, értékelnek, bizakodnak. A tény, hogy Orbán Viktor három napon belül többek között a brit, a német, az olasz és a holland kormányfővel is kétoldalú egyeztetéseket folytathatott, azt jelzi: kíváncsiak ránk.”