„Ezúttal azonban nyilván akkor lenne jó motoros az államfő, ha nem írná alá a médiatörvényt. Ekkor ugyanis azt lehetne mondani, hogy bár a kormány a Világegyetem Legeslegdemokratikusabb médiatörvényét adta karácsonyi ajándékként az országnak, de mit tehetünk, ha az Alkotmánybíróság nem engedélyezte! (Pedig – az újságolvasók és a sajtómunkások kivételével - mindenkinek milyen jó lett volna!)
Persze, ez sem túl elegáns, és valószínűleg mindenki rajtunk röhögne, de legalább valamennyi renoménk maradna ebben a cudar, ellenségekkel teli világban. Mert ellenséges velünk a világ, ehhez nem fér kétség - a Kárpát-medence új géniuszát senki sem akarja megérteni, őrültnek mondják, diktátornak és még sok más előnytelen jelzővel illetik.
Nekünk, magyaroknak az a legrosszabb az egészben, hogy a Kedves Vezetővel és pártjával azonosítanak bennünket. A magyarokról ugyanis hovatovább nem Puskás, és az Aranycsapat, de még csak nem is a gulyás jut a világ eszébe, hanem a gazdaságpolitikának csúfolt, elbaltázott ötletroham, és a demokratikusnak hazudott médiatörvény.
Nem lennénk meglepve, ha kiderülne, hogy Észak-Korea, Kuba, Fehéroroszország és Venezuela titokban már érdeklődik a nem szokványos magyar megoldások iránt. Akkor még lenne némi remény: nem vagyunk egyedül az Univerzumban.”