Médiakarácsony

„Karácsony van, ilyenkor az újságíró is békés húrokat penget. Legalábbis így illene, hiszen elcsendesedik december 24-én, aki az európai kultúrkörben él.

Csakhogy az idei karácsony nem az elcsendesedésről szól. Pillantsunk bele az újságokba, a televíziós műsorokba, a hírportálokba, és rögvest olyan érzésünk támad, mintha a kormányterror már-már megszűnéssel fenyegetné a Magyar Köztársaságot. Se szeri, se száma a nemtelen bírálatoknak, az elsöprő erejű hazugságáradatnak. Félreértés ne essék: a Magyar Hírlap sem állítja, hogy az új kormány tökéletes törvényeket alkot, s hogy a médiatörvényről folyó viták haszontalanok volnának, de apokaliptikus látomássá hizlalni közönséges belpolitikai eseményeket mégis csak túlzás. (...)

A médiaaránytalanság felszámolása nemzeti sorskérdés. Egyúttal harc a javából. Ebben a küzdelemben a túloldal a szakmai sznobság és a nemzetközi álca mögé rejtőzik. Úgy tesznek ma is, mintha csakis ők számítanának a nemzetközi kapcsolatokban, mintha csak és kizárólag ők lennének a finom kultúrlegények. És hazudnak vég nélkül: Angela Merkel helyettes szóvivőjéből és a luxemburgi külügyminiszterből állami tényezőt fabrikálnak, a budapesti szabad demokraták csókosából, Adam Michnikből pedig lengyel félistent. Miközben pusztán arról van szó, hogy mozgatják a szálakat, régi kapcsolataikat izzítják. Ennek jelentőségét egyfelől alaposan túlbecsüljük, másrészt nem figyelünk arra, hogy Európa – az aktuális kormánytól függetlenül – szurkol Magyarországnak. A görög és az ír gazdaság összeomlása után az uniós nagyoknak mélyen a zsebükbe kellett nyúlniuk, és nem valószínű, hogy amennyiben Magyarország is elesik, újra fizetni kívánnak. Még akkor sem, ha ezzel megbántják a 168 Óra lánglelkű szakembereit. Az unió számára Magyarországon a stabilitás a legfontosabb. Jelenleg a Fidesz–KDNP biztosítja a stabilitást Magyarországon. Ilyen egyszerű, bármiről is tájékozódik telefonon a német külügyminiszter. Már csak gazdasági érdekeltségeik miatt is elsőrangú berlini érdek, hogy rend legyen Magyarországon, nekik sem hiányzik az alkotmányos rend felbomlása, az utcai garázdálkodás. Rend is lesz.

Vagy jöjjön Gyurcsány, és jöjjön az ő sajtószabadsága… A szép, új világ, ahol megfigyeltek, lehallgattak, időnként pedig megfenyegettek bennünket, nemzeti újságírókat. Ahol a miniszterelnök bojkottra bujtogatott a Magyar Hírlap ellen. Ahol miniszterek nem nyilatkoztak nekünk, és ahol Veres János kamerát fejelt, Szűcs Erika kitiltott, Demszky elfordult, Kóka továbbszaladt.

Mi is mesélhetnénk, hogy mi zajlott itt nem is olyan régen, de szeméremből kihagynánk ebből Európát. Mit tegyünk, az ember szereti a hazáját, és nem nyújtogatja hátrafelé a nyelvét. Ottlik Gézával szólva: »az ember nem árulja el a hazáját; még ha rohadt is a hazája; ezt csinálja más; piszok munka; ember nem csinálja…«”