Magyar tagló

„Hogy milyen a média? Kiegyensúlyozatlan, mohó, link, bűzlő, alattomos rágcsáló (vagy ragadozó). Ha nem figyelmeztetik rá unos-untalan, nem teljesíti Feladatát és Kötelezettségét.

Kell fölé egy jellemes, mindig éber, tiszta kezű, csípős korbácsú Hatóság.

Mielőtt megvizsgálnánk az elektronikus műsorszolgáltatás, az internetes média és a nyomtatott sajtó eredendő bűnösségéről és megfegyelmezésének módozatairól értekező új törvénytervezetet, pillantsunk bele az ideológiai alapozásba, nevezetesen az ún. médiaalkotmányba (2010. évi CIV. törvény a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól). Ennek leghosszabb része a sajtó kötelezettségeiről szól. Hogy mi köze a média tartalmi kötelezettségeinek a sajtószabadsághoz? Semmi.

A TASZ például meg is jegyezte. »A sokszínű médiapiacon nincs olyan érv, amely alátámaszthatná, hogy a médiatartalom-szolgáltatóknak miért kellene hiteles, gyors, pontos tájékoztatást nyújtaniuk.« Nos, a piacon nincs. Volt azonban az MSZMP KB Agitációs és Propagandaosztályának dokumentumaiban. Harminc évvel ezelőtt pontosan így, ebben a sorrendben tanította nekünk ezt a hármas követelményt bizonyos Németh Jenő APO-munkatárs, vizsgázni is kellett belőle. Ebből sejteni lehet, hogy a Fidesz médiapolitikusainak olyanok adtak tanácsot, akik ezt a szöveget és a hasonlókat huszonöt-harminc évvel ezelőtt rendesen megtanulták (vagy tanították).

A hitelesség, gyorsaság, pontosság természetesen egész mást jelentett; a rendszer lényege a kontroll és a hazugság volt. Hogyne, a Magyar Népköztársaság alkotmánya is »biztosította« a sajtószabadságot. De nem ám csak úgy, hanem »a dolgozó nép érdekeinek megfelelően«. És azt, hogy mi a dolgozó nép érdeke, az illetékes meg illetéktelen hivatalokban tudták. Most bezárul a kör.”