Lelepleződnek a WikiLeaks magántitkai

„Assange sem korábban, sem mostanában nem titkolja, hogy a (mindenkori) amerikai kormánynak buknia kell, olyan súlyúak szerinte a leleplezett tények. A csoportot pár éve otthagyó egyik frusztrált munkatárs távozása előtt  lementette  a szervezet belső levelezését, amelyből kiderül valódi céljuk. »A hatékony szivárogtatás több titkolózó kormányt meg fog buktatni, beleértve az amerikait is.« E cél persze csak a májusi, Manning-féle lenyúlási akció nyomán vált izgalmassá, jellemző, hogy a WikiLeaks teljesen kiakadt azon, hogy a Wired magazin júniusban megnevezte az elkövetőt.

A totális kettős mérce jegyében a szervezet finanszírozását sem kötik a nyilvánosság orrára, Assange legalábbis máig nem hajlandó megnevezni azt a két amerikai civil szervezetet, amely - az ottani adókedvezményeket kihasználva - adományokat gyűjt nekik. Ezek azonban nem lényegtelen információk, hiszen nem mindegy: ki ellenőrzi az ellenőröket? Ki válogatja, rendszerezi, szerkeszti azt a 260 ezer dokumentumot, amelynek módszeres átvizsgálására, kontextusba helyezésére amúgy senkinek sem lenne módja? És mit gondoljunk arról a pár nagynevű, szolgálatkész médiáról (The Guardian, Der Spiegel, The New York Times), amelyek készségesen a manipulátorok rendelkezésre bocsátották felületüket?

Még az sem kizárt, hogy egy nemzetközileg hírhedt antiszemita, holokauszt-tagadó lehet az egyik illusztris iratválogató szakember. A svéd közrádió ugyanis a minap tényfeltárta, ki az, aki a WikiLeaks oroszországi tartalom-feltöltője: nem más, mint az idehaza is jól ismert Israel Samír svéd állampolgár, aki szerint »minden muszlimnak és kereszténynek kötelessége a holokauszt tagadása«, és aki szerint Auschwitz csak egy »internáló tábor« volt. A WikiLeaks stockholmi szóvivője pedig Samír fia, a szintén antiszemitizmusáról és idézet-hamisításairól elhíresült Johannes Wahlström. Hát, ilyen szakemberekkel dolgozik ez a kisvállalkozás.”