Koncepciós eljárás az ügyészségen?

„Hogy világos legyen: a Fidesznek és az UD Zrt.-nek kínos ügyeket az ügyészség apró elemekre szedte, és több, kisebb súlyú, egymástól független cselekményként tekint rájuk. A Fidesz ellenfelei esetében éppen ellentétesen járnak el. Ott egyesítik az ügyeket, ott konstrukciót gyártanak, így kerülhetett például egy eljárásba a Dávid Ibolya és Szilvásy György ellen megfogalmazott gyanú. (...)

Elképesztő, hogy milyen gyorsan, összesen nyolc hónap alatt zárták le a nyomozást, és szüntették meg az eljárást ebben a nehéz, szakmailag is bonyolult ügyben, míg a Fidesz ellenfeleinek terhére rótt, egyébként abszurd, de az alapügyben foglaltakhoz képest is csekély súlyú kérdésekben már két éve tart az eljárás. Az ügyészség szerint az NBH-nak meg kellett volna semmisíteni a hangfelvételeket, mert azoknak nem volt köze a bűncselekményekhez. Most megint tekintsünk el attól, hogy igaza van-e a vádhatóságnak. (Szerintem nincs, de ez egy hosszabb kifejtést igényelne, én meg most másra kívánok rákérdezni.) De ha ez így lenne, akkor az ügyészségnek miért nem kellett megsemmisítenie azokat a hangfelvételeket, amelyeket a Hunvald-ügyben tettek közzé, és tényleg semmi közük a vádemeléshez? Azokra a hangfelvételekre utalok, amiken Zoltai Gusztáv és Weinek Leonárd szerepelnek, és még több másra is, amiket a jobboldali sajtó kéjesen szokott dézni.

De menjünk tovább! Az ügyészség még csak kérdést sem tett fel Demeter Ervinnek azzal kapcsolatban, hogy mit gondolt arról, Horváth József, az UD Zrt. helyettes vezetője miként fogja megszerezni a Laborc Sándor hivatalos útjairól szóló, egyébként szolgálati titoknak minősülő információkat? És valóban, nem vizsgálta meg azt sem, hogy Horváth József hogyan szerezte be ezeket. (Jegyezzük meg, Horváth a Fidesz jóvoltából ma a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgató-helyettese.) Ez az egész ügy bűzlik. Bűzlik a Fidesz politikai érdekeitől, az ügyészség szakszerűtlenségétől, elfogultságától, a koncepciós jellegtől. Ez az egész a Köztársaság szégyene.”