„Van, ahol soha nem esik a hó, az igazi, európai zimankót nem ismerik, de nem kell hideg a fájdalomhoz. Ma már fal emelkedik Betlehem és Jeruzsálem között. Ha ma születne meg az Emberfia, vajon nehezebb volna a dolga, mint kétezer éve? Bizonyos szempontból biztosan, hiszen nyilván nem volna egyszerű a szent család számára egy szamáron elvonulni az ellenőrző pontok és határállomások során, az újszülöttet regisztrálni is kellene, de ezek csak apróságok. A lényegi kérdésekben semmi változás nincs. A Közel- Kelet azóta állandó szereplője a könyörgéseknek, amióta egyáltalán közvetítik a rádióban. A Szentföld keresztényeit üldözik, s gyorsan tegyük hozzá, rossz ott palesztinnak lenni, s halkan azt is, hogy izraeli zsidónak sem leányálom. A politikai döntések nem hoztak boldogságot, de ahogy a pápának, úgy Krisztusnak sem hinnének. Valaha a farizeusok tiltakoztak ellene, ma Richard Dawkins hivatásos ateista és egyházgyűlölő kérdőjelezte meg a megváltást és az áteredő bűnt a Guardianben írt véleménycikkében. Erről ő írt már egy szekérderék könyvet, ebből él. Nem akar azokhoz csatlakozni, akik tudják, milyen hideg az aluljáró.
A pápa a BBC rádiónak mondta el karácsonyi gondolatait, imáiba foglalva az angol nyelvű világ népeit. Néhány hónapja legjobban a britek hökkentek meg, amikor a hozzájuk látogató szentatya útját nem botrányok kísérték, hanem őszinte érdeklődés, tisztelet és szeretet. Elmondta, soha nem lehet megállni a keresztényeknek, soha nem dőlhetnek hátra, amíg egyetlen szenvedő ember is van a földön. Irakban lehet demokrácia, de a pápa imái mégis értük szólnak, az irakiakért, felekezettől függetlenül.”