Facebookom, Facebookom...

„Facebookom, Facebookom, mondd meg nékem, ki a legszebb a világon! A nemzet forradalmára fordult így közösségi tükréhez, amelyet hű portálhordozói nyomtak a kezébe. Nem kell vele semmit csinálnod, főnök, se klikkelni, se nyomkodni, se keresgélni, csak tartsd bátran a kezedben, nem kell félni, nem fog fájni. Ha valaki ír neked, majd mi válaszolunk, ha beszól, elküldjük melegebb égtájra, ne stresszelj, ez még a mobilnál is kevésbé bonyolult, mert nem is kell belebeszélned. Vagy ha belebeszélsz, az egy videó lesz, szóval mintha a tévéből okítanád a népet, érted? Te csak osztod az igét, főnök, azok meg ott a Facebook másik végén, hozzáteszik a főnevet. Vagy a tulajdonnevet. A tiédet.

A főnök némileg megnyugodva, de azért kissé még remegő kézzel tartotta a Facebook tükröt, hátha ez a fránya jószág mégis megbokrosodik, csilingel vagy lefagy, a fene ismeri ki magát az ilyesmin. Elvégre ha az ember népben, nemzetben és Unióban gondolkodik, sőt netán azon is, hogy az Unión kívül is van élet, neki pedig esetleg éppen kifelé kellene vezetnie a híveket, mert kívül tágasabb, akkor ugyebár nem foglalkozhat efféle össznépi játékokkal. A Facebook tükör azonban nem fagyott le, nem is csilingelt, viszont gyönyörű képet mutatott: egy talpig becsületes magyar ember egyenes vonásait, magabiztos tekintetét, valamint rengeteg ember lelkes bejegyzését: te vagy a legszebb, te vagy a legszebb. Ria, ria, Belorusszia. Pardon, ez csak egy véletlen, rosszindulatú bejegyzés volt, ugorjunk.

Nos, ha én vagyok a legszebb, kedves Facebookom, és én vagyok az év legnagyobb arca, akkor elmondom neked, hogy mi az a tíz dolog, amelyre »mindannyian, közösen és együtt a leginkább büszkék lehetünk.« Először is a legnagyobb nemzeti egységet hoztuk létre Európában. Egyes ellenségeim ugyan azt állítják, hogy az én kétharmados nemzeti egységem kisebb, mint a hetven százalékos putyini vagy lukasenkoi nemzeti egység, de holnaptól én vagyok az Unió elnöke, és én mondom meg, hogy Európa meddig tart. Ha akarom, a magyar határokig. Világos? És ha véletlenül nem az, akkor tessék tudomásul venni, a hetven százalék kevesebb, mint a hatvanhét. Itt forradalom volt, megváltozott a számtani rendszer is.”