„A lecke most újra fel van adva a kontinens urainak: egységesülés vagy széthullás, ez Európa válaszútja. Az utóbbi hónapok történései és a magyar elnökség tervezett menetrendje mind az előbbi irányába mutatnak. Az EU nagyhatalmai eltökéltnek tűnnek a monetáris unió fenntartására és az elbukó tagállamok megmentésére. Paradox módon a kurucosságra hajlamos magyar jobboldalnak és a kormányzatunknak ugyanaz az érdeke, mint Európának, amit nem győz hangsúlyozni Orbán Viktor és Martonyi János.
Stabil közös piac és gazdaság ugyanis csak a prudens, takarékos költségvetésekre és azok összehangolására, és másik oldalról a fegyelmezetlenek kordában tartására és szankcionálására épülhet. Milyen jó lett volna Magyarországnak, ha az EU akar és képes is fellépni (a túlzottdeficit-eljáráson túli eszközökkel is) a gyurcsányi trükkök százai ellen, hiszen úgy hazánk gazdasága is jobb kondícióban nézhetett volna szembe a válsággal.
Hogy milyen lesz az elnökségünk fogadtatása? Nincs erre biztos recept: pár héttel ezelőtt a Heti Válaszba írtam az EU-elnökségek buktatóiról: »Az elnöklő tagállam súlya, uniós tapasztalatai, jó vagy rossz híre, a belpolitikai helyzet szilárdsága, az uniós közhangulat és a világpolitikai helyzet egyaránt fontos összetevők a sikerhez. A lisszaboni szerződés miatt azonban új, még kevés tanulsággal szolgáló rendszerben működik együtt az Európai Tanács állandó elnöke és a hagyományos EU-elnökség (vagyis az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége).« E posztnak nem témája a médiatörvény, de ki kell arra térni: a magyar kormányzat elleni európai sajtó- és részben politikai össztűz a lehető legrosszabb pillanatban érte hazánkat: a cikkben említett feltételek romlottak a vita hatására. Nos, innen szép nyerni. Az elnökség sikere nem csak a magyar kormány, hanem egész hazánk és Európa érdeke is.”