Csak a büntetés

„A szigorítás, büntetés, elrettentés, fenyegetés, stigmatizálás újabb eleme lépett hatályba: 2011. január 1-jétől egy évig terjedő szabadságvesztéssel lehet büntetni azt a falfirkálót, közkeletű nevén graffitist, aki alkotásával a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okoz – vagyis az értékhatártól függetlenül a Btk-ba ütközik a falra írás. Hogy egészen pontosak legyünk, mostantól a graffitinek jogi fogalma is létezik: »E § alkalmazásában falfirka: festékszóróval, filctollal vagy bármilyen más felületképző anyaggal létrehozott képi, grafikus, vagy szöveges felületbevonat, amely nem a vagyontárgy rendeltetésszerű használatához szükséges.« Ezen túl a »hüje Pisti« örülhet, rosszakaróját simán dutyiba küldhetik. (...)

 

Nincs olyan olvasónk, aki ne tudná, hogy a graffitizés egy fiatal szubkultúra jellemző tevékenysége, tehát minden tényleges büntetés a fiatalkorúak, esetleg fiatal felnőttek kriminalizálásával jár, tipikusan korábban nem büntetett fiatalok megbélyegzésével. Természetesen tudatában vagyok az okozott kárnak, látom a rendetlenséget, de világos az is, hogy számos alternatívája létezik a kezelésnek, amelyet még nem vagy nem kellő hatékonysággal próbáltak ki. Az egyszerű, együgyű megoldás azonban mindig kéznél van. Soha nem fogják összevetni az okozott kárt a falak tisztításának számláival, mert soha nem fog felmerülni a mostani döntéshozókban, hogy milyen károkat okoz a felelőtlenül használt büntetőjog. És nemcsak az elrondított házfalakat látni, hanem azt a mérhetetlen mennyiségű rendetlenséget, amely körülvesz minket, és amelyben a büntetőjog nem fog rendet vágni, csak növeli a káoszt.”