Buli

„A magunk mögött hagyott esztendőben voltak kimondottan vidám, felemelő, lelkesítő napjaink is, hiszen a választási eredmények ismertetésekor kétharmadosnál is nagyobb eufória tört a lakosságra, amit a húsz százaléknál kisebb letargia nem tudott kioltani. Ám másnap, amikor tényleg nem köszöntött ránk a Kánaán, sokan kiábrándultak és ismét búnak adták a fejüket, de az ellenzék öröme ezúttal a bánatos hangulatot nem tudta kioltani.

Nem folytatom, mert nem akarok a magyar önemésztésnek és folyamatos rossz közérzetnek pártpolitikai dimenziókat adni, a végén még oda lyukadunk ki, hogy a most már több tucat csatornán nézhetetlen szilveszteri tévéműsort, vagy a valamelyik multi cég akciósan árusított, állateledelnek is alkalmatlan virslijét a balliberálisok, az ellenzék, a Gyurcsány nyakába varrjuk. Nem lenne méltányos eljárás. Ugyanakkor a kiegyensúlyozottság és a tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyezzük, ha mégis nézhető lenne a tévéműsor, ehető a virsli, az nagyobbrészt a Fidesznek lenne köszönhető. Kisebb részt a KDNP-nek. Szóval nem politizálunk, jóllehet, ha országos ügyekben látunk valami biztató jelenséget, az mind az idén leszavazott baloldalnak érdeme. Ugyanis, ha megépítik a 4-es metrót, nem várna ránk a befejezés dicsősége, ha nem verik szét az oktatást, az egészségügyet, az egész közszolgálatot, most elesnénk a helyreállítás büszkeségétől, ha nem lopják szét az országot, nem adna erőt az igazságtétel reménye. Mert lehet, hogy a népünk alapvetően borúlátó, de egyes vezetői a földkerekség legoptimistább emberei. (Miként a baloldaliak általában.) Mert azok, akik képesek akkora államadósságot felhalmozni, mint amekkorát ez a kormányzat örökül kapott, azok nagyon bízhattak a jövőben. Mi, pesszimisták meg fizetjük azt a tartozást, amiből egy fillért sem láttunk. Kell hozzá ez a boldogabb új év!”