„Az új kormány és politikusai olyan durva módszerekkel és megnyilvánulásokkal fogtak terveik megvalósításába, hogy végül nem tudtam megállni a direkt véleménynyilvánítást, s kénytelen voltam magam is rendszeresen rámutatni, hogy a költségvetési számokat és folyamatokat valójában már a jelenlegi kurzus teszi zavarossá és átláthatatlanná, hogy a költségvetés jelenlegi feszültségeit legnagyobb arányban a mostani kabinet felelőtlen és ezért számos kiadási tétel, példának okáért a kamatköltségek radikális emelkedését okozó politikája okozza, s hogy az elődökre mutogatás inkább azt jelzi, hogy a jelenlegi kormány semmiért nem kíván felelősséget vállalni és semmit nem hajlandó tényszerűen bemutatni, illetve elismerni.
Azt meg pláne nehezen tudtam szó nélkül hagyni, hogy amikor a kormányzás első negyedévének végére kiderült, a hiánynövelés és a laza költségvetési gazdálkodás logikáját követő könnyű, de felelőtlen pénzügypolitika a válság közepén szükségszerűen kudarcra ítéltetett, akkor a kormány a lakosság nyugdíjcélú megtakarításaihoz nyúlt, s abból a mintegy háromezer milliárdnyi felhalmozásból igyekszik vágyott mozgásterét megteremteni és a szükséges feladatok elvégzését és problémák megoldását megúszni.
Eközben a tervezetten torz kommunikáció szinte már a nyelvi szabályokat és az egyes kifejezések jelentését is újraírja, hiszen mára együttműködésnek nevezzük a szakmai egyeztetések teljes elutasítását és a hivatalostól különböző álláspontok elhallgattatását vagy nyugdíjmentésnek a nyugdíjcélú megtakarítások felélését. Sőt, az utóbbi időben a gazdaság és a költségvetés konszolidációjának hívja a hivatalos, de szakmai körökben egyre többeket megmosolyogtató kormányzati kommunikáció azt az intézkedéssorozatot, melynek eredményeként az elmúlt félév során ijesztő kilengéseket produkált a forintárfolyam, s annak következtében egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a devizahitelesek, a gazdaságra egyre nagyobb mértékű inflációs nyomás nehezedik, miközben az ország tényleges kockázati besorolása a pénzpiacokon már rég a bóvli kategóriába csúszott, s emiatt olyan kamatköltségek terhelik nem csak a lakosságot és a vállalkozásokat, de a költségvetést is, amit már végképp csak különadókkal és a lakossági megtakarítások felélésével lehet átmenetileg befoltozni.”