Rosszabbul élnek, mint egy éve: elégedetlenek Donald Tusk balliberális kormányával Lengyelországban
Nem jött be a kormányváltás a lengyeleknek.
A kötelező magánnyugdíj-befizetésekre a lengyel kormány épp úgy szemet vetett, mint a magyar, bár egyfolytában tétovázik és visszavonul.
„Strukturálisan azonban Lengyelország ugyanott van, ahol mi. Balcerowicz nem véletlenül panaszkodik arra, hogy a nagy elosztó rendszerek (közkiadások) reformja tapodtat sem mozdul előre, következésképpen a költségvetés kiadási oldala ugyanazokat a terheket cipeli magával mint eddig. Érintetlen az államigazgatás, az egészségügy, az oktatás, az előjogokkal teli, nagyvonalú nyugdíjrendszer meg különösen. Érintetlen minden, ami az állampolgároktól áldozatot követelne. Minden adva van a deficitek újratermeléséhez. A kormányok időnyerésre játszanak csak.
Mitől fél tehát az idézett napilap szemleírója? Nem csak a »reform helyett lyuktömködés« szindrómától. A kötelező magánnyugdíj-befizetésekre a lengyel kormány épp úgy szemet vetett, mint a magyar, bár egyfolytában tétovázik és visszavonul. A Moody’s döntése után kiváltképpen. Magyar módra államosítani eddig sem akart, csak épp »visszavágni« egy keveset, ámde a Rzeczpospolita úgy gondolja, a kettő közötti különbség olyan finomság, amivel a londoni és New York-i befektetők nem sokat törődnek. Csak azt látják, hogy a lengyelek is »a magánnyugdíjak körül mesterkednek«, amiből arra következtetnek, hogy ők is a »magyar utat« akarják járni, lévén »hasonló bajaik«. Summa summarum: reformok helyett magánvagyonhoz nyúlnak – lásd még: Argentína – mindkét helyen, aminél rosszabb üzenet a piacok számára nincsen.”