Úgy tesznek, mintha egy belső átalakítás után nyeretlen kétévesek vezetnék a Magyar Külügyi Intézetet
Így hergel a liberális sajtó!
A legtöbb ballib publicista nem is vacakol már a lózungokkal, hanem nyíltan fenyeget.
„Szomorú, de közel sem váratlan pillanathoz ért a magyar közélet. Történetesen a baloldali és liberális értelmiség alkonyához. Pőrén áll az egész banda.
Tudnivaló, hogy gyakran és nagy kedvvel publikál ez az értelmiség. Sok mindenről írt eddig, úgy tett, mintha kutató elmével s éles szemmel követné a magyar közélet eseményeit. Aki jobban odafigyelt, az persze rögtön észrevette az írásokban búvó ellentmondásokat, logikai bakugrásokat, s a monoton faji, illetve etnikai elfogultságot. Mindez így együtt egy nagy és átfogó szellemi, illetve morális rendszerré, a kettős mércévé állt össze. Hamar kiderült, hogy a különféle lózungok sem javítanak a helyzeten, sőt gyakran kiderült, hogy az emberi jogokról, a demokráciáról, a szegénység legyőzéséről írt lózungok a valóságban épp ellenkező tartalmat hordoznak.
Csakhogy ennek az értelmiségnek végképp elfogyott a szellemi muníciója. Írásaikból végképp kihalt a gondolat, már mímelni sem képesek, hogy szellemi és morális kérdésekkel foglalkoznának, csak a düh, az indulat süt minden sorukból. Szinte csak a magánnyugdíjpénztárak ügyével foglalkoznak az írásaikban. Illetve az ahhoz kapcsolható témákkal. Azok a baloldali és liberális publicisták, akik még megerőltetik magukat, bizonyos értékeket emlegetnek. A tulajdonhoz való jogot, demokráciát, kormányzati felelősséget és persze bűnöket, mint például a lakosság kirablását, a kétharmados agressziót és így tovább… Hátha meghatja még mindez a szélesebb rétegeket. A hamis szavakra méltó válasz a közvélemény-kutatások hosszú sora, meg a kormányellenes demonstrációk szembetűnő lanyhasága és kényszeredettsége.
A legtöbb ballib publicista nem is vacakol már a lózungokkal, hanem nyíltan fenyeget. Arra az elsöprő erőre mutogat, amelyet a globális hatalmi centrumok képviselnek. Amikor a balliberális értelmiség ennek az erőnek, illetve a globális hatalom magyarországi helytartóinak zsoldjába állt, tulajdonképpen föladott mindent. Eredetileg az értelmiség a szellemi és morális értékek letéteményese lenne, a mi baloldali értelmiségünk sorsa azonban a szellemi létből villámgyorsan szolgai létbe fordult. Már a taxissztrájk és a Demokratikus Charta is idejekorán megmutatta ezt.”